Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Varga J. János : A siroki vár végnapjai
malom a török birodalma ideiben is megvolt, a török is bele járt őrleni. A serházat valamely német úr (ti. a márki) kezdte építeni. De a kuruc háború végett [a] német úr felszaladott országába. Anno 1712 a siroki malom, serház és vámház gróf Bagni kezéről báró Orczy István kezére szállott.”23 Orczy báró, Bercsényi Miklós 1709. január 7-én kelt rendelete értelmében Heves és Külső-Szolnok vármegye toborzó kapitánya volt, akinek feladatkörébe tartozott a megye területén a megye által kiállítandó katonaság ellenőrzése. Talán ebben a minőségében, no meg, mint a siroki uradalom egy részének várományosa elérte, hogy Sírok 100 főnyi kuruc őrsége 1709-ben átadja a várat a császáriaknak.21 Ennek ellenére, császári rendeletre, Eger és Szarvaskő várával együtt 1713-ban felrobbantották. I. Lipót már 1701. november 9-én tudatta a nádorral, a magyar főurakkal és a megyékkel, „hogy a magyar katonáktól őrzött végházakat megszünteti. A végbeliek ezentúl egyenlőek lesznek a polgárokkal s földműveléssel vagy kereskedéssel kell foglalkozniuk. Akik nem értenek semmiféle polgári foglalkozáshoz és tovább akarnak katonáskodni, a felállítandó mezei csapatokba álljanak, de a kóborlókat a megyék és a német katonaság üldözze. A magyar végházakból csak Győr és Komárom őrsége maradhat meg, az is csökkentett létszámmal, és így is csak további intézkedésig.”25 A lerombolandó várakat 1702. februárjában hat csoportba osztották, minden csoporthoz egy mérnököt és egy német tisztet rendeltek a robbantások és a lerontás irányítására. 1702 tavaszától a következő csoportokat vették munkába: 1. Szendrő, Patak, Ecsed, Szepesvár. 2. Eger, Fehérvár, Palota és Simontornya. 3. Nyitra, Léva. 4. Tata, Pápa, Veszprém. 5. Kanizsa, Zalavár, Körmend és a Balaton-felvidék várai. 6. Kapuvár, Dombó.2C A várrombolás - egy 1695. évi kimutatás szerint - a Dunántúlon Győr, Székesfehérvár, Buda és Komárom őrségét nem számítva csaknem 5Ó00 magyar várkatonát érintett. A bányavárosi főkapitányságban mintegy 2500-2900 főt.27 Jelentős katonatömeg létalapját rendítette meg a császári intézkedés és nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy közülük sokan a kurucok mellé álltak. El kell azonban mondanunk azt is, hogy a várrombolás 1702-ben elkezdődött folyamata nem írható egyedül a Haditanács és I. Lipót számlájára. Kezdetei korábbra vezethetők vissza. Védhetetlen állapotuk miatt akarta lebontani a 16. század közepén Szondi György Drégelyt és Ságot, az országgyűlés azért kötelezte Serédy Györgyöt Hangács és Sztropkó várainak lerombolására, mert azokból csak a népet sanyargatta, a katonailag nem túl jelentős Hegyesdet pedig azért robbantatta föl Salm győri főkapitány, nehogy a török kezére kerülve az őrség rettegésben tartsa a Bakony-vidéket. Váraink a török kiűzése után betöltve hivatásukat, feleslegessé váltak és a haditechnika fejlődésével elavultak. Fenntartásuk óriási összegeket emésztett volna fel, részbeni lebontásukat az 1699-es karlócai béke is előírta. A várrombolási terv végrehajtása azonban sok pénzbe került, amihez sem a magyar, sem a bécsi udvari kamarának nem volt elegendő anyagi ereje. Nicolaus Dumont mérnök-alezredes összesítése nyújt némi ízelítőt a feladat eszköz- és munkaerő igényéről. Tőle tudjuk, hogy „Eger lerontásához kell 6 aknamester, 12 kőfejtő, 2 kovács 3-3 hóra, 3000 paraszt és ezek részére 3000 lapát. . . Fehérvár lerontásához kell 2000 paraszt, 81 kőműves, 24 kőfejtő, 12 aknamester, 6 ács, 12 hajó és 24 hajós.”28 A magyarországi végvári rendszer objektumainak felszámolása így csak részben valósult meg. Számos erősségnek csupán egy-egy bástyáját, védőfalainak egy-egy darabját röpítették a levegőbe, meghagyva lakható péületeket, tornyokat, kapukat; máshol tökéletesebben sikerült a rom83
