Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Csorba Csaba: Várak a Rákóczi-szabadságharcban
Igaz viszont, hogy ha több pénzzel rendelkeznénk, talán módot találhatnák rá, hogy belülről támasszunk valaminő komplottot Rabutin tábornok ellen, aki ott gyűlöletessé tette magát. 21. Őfensége mit szándékozik tenni annak érdekében, hogy Nagyvárad, Szeged és Arad ne maradjon tovább az ellenség kezén?- Az elfogott levelek és a foglyok egyöntetűen tanúsítják, hogy Nagyvárad máris szükséget lát, s legfeljebb két hónapra van kenyere, úgyhogy ez időpontra remélni lehet feladását. Ami Aradot és Szegedet illeti: az utóbbi elfoglalása nagy jelentőségű volna ugyan az átkelés miatt, egyebekben azonban a parancsnok szigorú semlegességet tart, s nem sokat árt nekem a város leégése óta, melynek hadereje csekély, úgyhogy elegendő puskapor birtokában egy kisebb csapat is könnyen el tudná foglalni, amiképpen Aradot is, ha nem kellene tekintettel lennünk arra a körülményre, hogy ezek a várak nagyon közel esnek a törökökhöz, s nem kellene attól tartanunk, hogy ha e várakat visszafoglaljuk a németektől, okot szolgáltatunk rá, hogy a törökök maguknak követeljék azokat. . . ”13 A francia főúrra nagy hatást gyakorolt Rákóczi helyzetismerete, hadi- terveinek’ósszerü logikája. Csakhogy a legjobb elgondolásokat is keresztülhúzta ezúttal is a könyörtelen valóság. A kuruc hadsereg egyszerűen képtelen volt nagyobb szabású, összehangolt haditerv végrehajtására. Mi történt ugyanis? Bercsényi Miklós tábornagy ugyan elfoglalta Modort, Bazint és Szentgyörgyöt, azonban Pozsony ostromát meg sem kísérelte, csakúgy elmaradt a Trencsén elleni támadás. Sokkal nagyobb kudarcnak számított, hogy kiszorultak a kurucok (Károlyi majd Bottyán) a Dunántúlról, s örülhettek, hogy az Alföldre való átkelést meg tudták akadályozni. Június közepén Medgyest sikerült elfoglalni, Szeben, Fogaras és Brassó vidéke azonban császári kézen maradt. Várad őrsége kitart addig míg, október 31-én odaér Herbeville tábornagy felmentő serege, amely lényegében visszafoglalja a kurucoktól Erdélyt. Az a Herbeville, aki augusztus 11-én a mintegy kétszeres túlerőben lévő kuruc főerőket Nagyszombatnál megszalasztotta. November 11-én Zsibónál is hiába próbálta Rákóczi útját állni az Erdélybe vonuló Herbeville-nek. Gyógyírt jelentett viszont a kuru- coknak Bottyán őszi sikeres dunántúli hadjárata. Utóbbi is hozott azonban kudarcokat : nem sikerült elfoglalni Magyaróvárt és Sopront. Louis Lemaire beszámolója érdekes adalékokkal szolgál a várak szempontjából az 1705. óv eseményeihez: Leírja azt, hogy a medgyesi ostromnál a kurucok milyen szervezetlenül, átgondolatlanul intéztek rohamot a város ellen. ír Magyaróvár sikertelen ostromáról, majd a meghiúsult Sopron elleni rohamról, melynek végén Rivière francia hadmérnök kifakadt Bottyán tábornok előtt: „csak férfiakkal lehet háborúskodni, és nem nyulakkal.”14 Azt, hogy milyen volt egy kuruc ostromzár, egy, a trencsóni varba szorult labanc nemes naplójából ismerhetjük meg (1703- 1704-ből).15 Elolvasva érthetővé válik, hogy a kuruc blokád mennyit ért. . . Azt, hogy a császári sereg keresztben át tudott vonulni az országon 1705-ben, egyes kulcsfontosságú várak német kézben maradásának is köszönhető. Másrészt egyúttal e várak érintése (Buda, Várad stb.) lehetővé tette, hogy a körülzárt őrséget felfrissítsék, megerősítsék, a fegyver- és élelmiszerkészleteket feltöltsék. Nem volt kuruc várrendszer, ami ennek a vonulásnak útját állja. Nyílt téren pedig két ízben is csődöt mondtak a kuruc csapatok, hiába vezényelte őket személyesen Rákóczi. Tanulságos áttekinteni a Szeged elleni 1703. évi ostromkísérlet históriáját, amelyet nagy adatbázis alapján dolgozott fel nemrégiben Esze 73
