Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)

Kiss József: A szegedi várkatonaság igénye a dél-kiskunsági pusztákra 1686 és 1733 között

ban vagy szállásain helyezték el 5-6, sőt 7 hónapra is évenként. így az állandó katonaság ellátása, élelmezése és kiszolgálása valóban a lakosságot terhelte - valamennyi barbár következményével együtt.4

Az Udvari Haditanács a török fennhatóság alól menekült, főként délszláv (szerb, rác, bolgár, albán, sőt román) irregularis katonaság megszervezésével létrehozta a délmagyarországi határőrvidéki rendszert (Gräntz-Gebiet-System), miután elvetette hg. Esterházy Pál nádor tervét, amely magyar, német és horvát katonaságból álló végvári határvonal létrehozására irányult volna. A haditanácsi tervezet 1702-ig fő vonásaiban meg is valósult. Létrehozták a Károlyvárosi, a Varasdi, a Báni, a Szávai, a Dunai, a Tiszai és a Marosi Határőrvidékeket, amelyek egyenként is több helyőrségre (Garnisonen), ezek pedig katonai őrállomásokra (Wachtposten) tagolódtak. A központokban mindenütt kiépítették a végvárakat, de a helyőrségeken és az őrállomásokon laktanyákat nem építettek. Pénzt erre ki sem utaltak.6

2. Szeged a Tiszai Határőrvidék rendszerében 1686-1718

Ennek a határőrvidéknek a központja Szeged és a szegedi vár volt. 1701-ben ide csatlakozott még 10 garnison: Szabadka, Zoinbor, Zsablya, Csurog, Becse, Petrovoszelo, Mohol, Zenta, Kanizsa és Martonos.5 Számos őrállomása közül kiemelhetjük Kiskunhalas, Baja, Szolnok, Kecskemét, Csongrád és Hódmezővásárhely mezővárosokat, ezek közül az utóbbi kettő Gr. Leopold Schlick zu Bassano und Weisskirchen tábornok földesúri birtoka volt.6 Szeged visszafoglalását követően a szegedi Vér török végvárból császári-királyi végvárrá alakult át, amelyben állandó várkatonaságot helyeztek el Johann Donatus Heissler tábornok kommandója alatt. 1689-ben már Dietrich Heinrich Nehem tábornok volt Szegeden a várkommandáns. Utódai közül hosszabb távon kiemelhetjük br. Johann Friedrich Globitz őrnagyot, gr. Ernst Gundacker von Herberstein ezredest, br. Bartholomeus von Weiss und Horstenstein ezredest, tehát javarészt németeket.

Emellett figyelembe kell vennünk, hogy az Udvari Haditanács Esterházy nádor javaslatára létrehozta az Alsómagyarországi Főkapitányságot is Szeged székhellyel s ennek élére kinevezte a 22 éves, ifjabb gr. székesi Bercsényi Miklóst (1665-1725), aki birodalmi és magyar grófi címet kapott, mert a visszafoglaló háborúk során, kiváltképpen Buda és Szeged visszavételében kimagasló helytállást tanúsított.7 Ez a főkapitányi tisztség elvileg egyenrangú volt a várkommendáns tisztségével, de a valóságban ez alig érvényesült az idősebb, veterán várkommandánsok önkényes hatalmaskodása miatt, ami meghaladta Bercsényi tűrőképességét. Ezért, és mert Bercsényit közben kinevezték a Felsőmagyarországi Bányavidék főkapitányhelyettesévé, csak ritkán fordult meg Szegeden. Ezenközben mégis ő szervezte meg a szegedi várkatonaságot, amely eleinte főként magyar huszárokból, kisebb részben rác eredetű, de itt született „tales in hac Patria nati Hajdones” hajdú lovasokból és gyalogosokból állott. Vezényleti nyelvük is magyar volt. Csupán a központi várépületnek, a mindenkori német várkommandánsok resident iájának kis létszámú belső őrsége állott német katonákból.

Bercsényi csaknem kizáróan magyar alkapitányokat nevezett ki helyetteseinek. Ezek az alkapitányok sorrendben a következők voltak: Semsey Zsigmond, Vak Bottyán János, Szatmáry Imre, Liptay János és egy Kisszegi nevű kompaniás kapitány.8 Ettől kezdve nevezték ezt a várkatonaságot magyar ,,National-Miliz”-nek s később is, amikor benne a rácok létszáma növekedett.

56