Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)

B. Várkonyi Ágnes: Végvár és Közép-Európa

képi ábrázolásairól és a béke igényeit kifejező emblémákról és allegóriákról. Az antikvitás hagyományairól, a kereszténység védőbástyája gondolat időkhöz alkalmazott változatairól. Osztrák és cseh hadvezérek műpártolása jóvoltából született műveket kellene felsorolnom úgy, hogy mellé állítva a magyar főurak mecenatúrájából született műveket, feltárjuk közös motívumkincseit. Szívesen beszélnék róla, hogy a Lepantói csata ünneplésére született magyar humanista művek, vagy az Obsidio Sigetiana elvont eszméinek képi megfogalmazása hogyan jelenik meg az egyszerű katonák számára érthető formák nyelvezetén. Ki tartja számon a valószínűleg dunai naszádosok áldozatkészségéből a lepantói csata emlékére készült váci, kisoroszi oltárképeket. Pedig máig hirdetik - síremlékek, címer rajzok, freskók sokaságával együtt, amit metszetek, kalendárium címlapok, puskaagyra vésett ábrák ugyancsak kifejeznek: a 16—18. században a Duna tájon az elit és a köznépi kultúra a végvárak világában kifulladással küzdve, akadozva és szakadatlan újrakezdésekre kényszerítve még és már Közép-Európa közös nyelvezetén beszélt.

Mit válaszoljunk ezek után előadásunk bevezetésében idézett kérdésre? Kimerítő feleletet rövid válaszunk aligha adhat, különben is a tudománytól idegen a végérvényesség önáltató hite. Többoldalú vizsgálat, továbbgondolás néhány fogódzóját vázoltuk fel csupán.

Egyetlen lényeges körülményt azonban nem feledhetünk: a fejlődés alternatív lehetőségeivel kell számolnunk. A másik változatot, a Közép- -Európa számára évszázadokra izgató megoldást ugyancsak a végek árnyékában gyötrődte ki a 17. századi magyarság Zrínyi környezetében keletkezett Elmélkedés gondolatait idézem: a hosszútávú politikát ez az 1664 őszén keletkezett írás a közép-európai országok államszövetségének alapelveit felvázolva fejti ki.

„Jó volna a szomszéd országokkal való liga - az az konföderáció Morvával, Csehországgal, Lengyelországgal s ezekhez hasonlókkal. Régi időktől fogva várakoznak ők ilyen alkalmatosságra. De fel kell tenni mindenkor ilyen nagy dolgokban, s conföderációhoz való kérdésben, hogy azoknak a nemzeteknek az kik akarják, vagyon e egymáshoz igaz szeretetök. Nem szenvedett é egyik a másiktól injuriákat? Mind ezen szomszéd országok a magyaroktól, mind a magyarok azoktul sokszori és sokféle injuriákat szenvedtek el”. Mintha Közép-Európa jövőjét vetítené előre. S a lehetséges másikat: Kereskedelmi szerződés, konföderáció és közös parlament, mert — mint írja — „legigazibb út is országok gyűlésében egyező értelemmel minden közjót illető dolgokat végezni.”

13