Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)
Az egri szőlőmívesek „céhzászlója”
AZ EGRI SZÖLÖMÍVESEK „CÉHZÁSZLÓJA” Ismert tény, hogy az elmúlt századokban hazánkban számos kádár-, vincellér-, kapás- és szőlőmívescéh létezett, melyeknek sajátos, dramatikus mozzanatokban bővelkedő, világi, de főként vallásos elemekből álló szokásrendszerük alakult ki. Mivel nem zárható ki annak lehetősége, hogy ezek gazdagították153 a hagyományos paraszti szőlőműveléssel kapcsolatos szokásanyagot is, különösen fontos a néprajztudomány számára ezek mielőbbi ismerete. Jelen pillanatban azonban még nem mondhatjuk, hogy ezen a téren a kutatások megtették volna a kezdő lépéseket. Jószerével arra sem tudunk pontos választ adni, hogy a múltban hány ilyen szervezet működött Magyarországon. Talán érthető ezek után, hogy miért fektettünk hangsúlyt az egri szőlőmívescéh ténykedésének kutatására. Ehhez még ösztönzést is kaptunk, mert egy helytörténeti publikáció a közelmúltban ismertetette a céh zászlaját.154 Az adatgyűjtés megkezdése után, rövid időn belül módosítanunk kellett korábbi célkitűzéseinket, pontosabban: be kellett fejezn iink a további kutatásokat, vizsgálatokat, azon egyszerű oknál fogva, mivel Egerben nem is volt szőlőmíves céh. De nézzük sorjában a tényeket! BENKÓCZY Emil minden érdemleges bevezetőt, egyéb adalékok közlését mellőzve ismerteti a céh artikulusait.155 Lényegében ez volt a célja, s így a cikk szűkszavúsága nem róható fel a szerzőnek, bár a többi munkájában sokkal alaposabb. Az artikulu- sok közreadása voltaképpen annak eredményeképpen született, hogy a múlt század végétől egyre több történész kapott kedvet 57
