Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)
Dűlőmenti keresztek és szobrok
halála által a sátánt meggyőzte. Mire azt szenteltvízzel meghintvén, könyörgését háromszori keresztvetés közien ekként folytatja : E kereszt jele szenteltessék meg az Atyának ( f ) és Fiának ( f) és Szent-Lélek Istennek ( f) nevében, miszerint mindazok, kik e kereszt előtt az Ur miatt meghajolva imádkozni fognak, testi s lelki áldást nyerjenek. . . Ezt végezvén letérdel és halkan imádkozik, azután "pedig tisztelete jeléül a keresztet megcsókolja, mint utána a hívek is tetszésök szerint tesznek. Nem a keresztnek, hanem az azon meghalt Isten Fiának imádása ez, kinek nevére az apostol szerint minden térd meghajol: de noha e térdelés és csók által tanúsított tisztelet isteni Megváltónkre vonatkozik, magát a keresztet is, mint Jézus halálának az ő nevében az egyház által megszentelt jelét, képét s emlékezetét illett. . . egyszersmind a hányszor valamely kereszt előtt el fogtok menni, ezen érzéseteket röviden az egyház eme fohászával fejezzétek ki: Imádunk és áldunk Téged Krisztus, mert a Te Szent kereszted által váltád meg a világot, amen.” Előfordult, hogy az állíttató ,,vallásos buzgalmától vezérelve, de minden előleges bejelentés nélkül” emeltetett szőlőjében keresztet és csak utólag fordult a plébánoshoz, hogy megáldja azt.97 Szőlőbe menetkor ha nagy borulás jött, Jézushoz vagy Máriához fohászkodtak, hogy munka közben ne essen az eső, csak ha hazaértek, és ne zavarja az arra a napra tervezett teendőiket. A dűlőmenti feszületek és szobrok előtt az asszonyok mindig keresztet vetnek és jó időt, vagy ha nagy a szárazség, akkor esőt, jó termést kérnek Jézustól a következőképpen: ,,Édes Jézuskám segíts meg, hogy jó termés legyen /”. A szobrok, keresztek alatt mindig volt virág. Azt tartják, hogy a tavasz első, és az ősz utolsó virága Jézusé. Sok helyen fenyőgallyat tesznek ki a virág helyett, koratavasszal pedig barkát. A külterületen lévő szobrokat, kereszteket rendszerint az asszonyok gondozták, ők gondoskodtak arról, hogy mindig legyen friss virág alattuk egy edényben, vagy élő virág köréjük ültetve. A feszületek előtt elhaladó férfiak kalapjukat megemelve, így köszöntek: „Dícsirtessék a Jézus Krisztus”. 41
