Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Dűlőmenti keresztek és szobrok

DÜLÖMENTI KERESZTEK ÉS SZOBROK

Az útmenti kereszt évszázadok óta a katolikus vidékek egyik legjellegzetesebb szakrális ismertetőjele egész Európában. Gonoszűző szerepe a korai időktől kezdve ismert. Hazánkban már a középkorban állítottak feszületeket a szabadban.90 Majd „az európai pestisjárványok, hitújítás, török, harmincéves háború hatalmas lelki megrázkódtatásai, szorongásai magyarázzák a keresztkultusz páratlan barokk virágzását. A hívek számára nemcsak a megváltás eszköze, hanem a fájdalomban megtisztult reménység, keresztény méltóság biztató szimbóluma is”.91

A magyar népi vallásosság tájban elhelyezkedő emlékei beható vizsgálatának fontosságára, a kutatás hiányosságaira többen felhívták a figyelmet.92 Noha az utóbbi esztendőkben e témával kapcsolatban több értékes publikáció látott napvilágot, TÜSKÉS Gábor világít rá arra, hogy a néprajz és a művészettörténet perifériájára szorult témakörben csakis a két tudományág művelőinek szoros együttműködése folytán születhetnek jelentős eredmények.93 Munkánkban mi elsősorban vallásos néprajzi szempontokat kívánunk érvényre juttatni, mivel művészettörténeti vizsgálatokra nem érezzük magunkat hivatottnak.

Arra — jelenlegi kutatásaink alapján — nem tudunk választ adni, hogy Egerben, az egykori püspöki — 1804-től érseki — székhelyen mikor állítottak először kereszteket a szőlőkbe. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a törökök kiverése előtti időkben ez már szokás volt, sokkal elképzelhetőbbnek véljük, hogy Egerben, mint másutt az országban, csak a barokk idején válik hagyomány - nyá. A II. József-féle katonai felmérés szerint a várost övező

37