Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

A szőlő védelme a kártevő állatoktól

Az öregek közül többen emlékeztek arra, hogy valamikor láttak a szőlőkben kitömött rókát, vadmacskát és vadnyulat fára vagy hosszú karó tetejére kikötve, madárijesztő gyanánt.

A madarak és kártevő állatok elriasztására készült különféle alkalmatosságok nem minden esetben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért tudomásul kellett venniük a gazdáknak, hogy a szüret előtti időszakban a leghatásosabb védekezés, ha személyes jelenlétükkel, saját maguk gondoskodnak a termés biztonságáról. Ezért augusztustól szüretig, különösen ahol a közeli erdő miatt várhatóbb volt a róka, vaddisznó, őz, nyúl stb. pusztítása, a szőlőtulajdonosok felváltva őrizték szőlőjüket. A gazdák csengőkkel, kolompokkal, ostorral, fütyüléssel, madzagra kötözött és fára akasztott régi, ócska fémedényekből készült zajkeltő eszközökkel riogatták a madarakat, vadakat. Aki megszerezte az engedélyt, riasztó pisztollyal tarthatta távol a kártevőket. A legáltalánosabb riasztó hangszernek a bordás- és a kalapácsos kereplő, kereple bizonyult, mely még a szőlőpásztor készségéhez is hozzátartozott. 89

Bár a tulajdonos nem ejthette el a szőlőjébe tévedő vadat, még sem volt ritka eset, tehát ezt is a kártevők elleni védekezés egyik módozatának tekinthetjük. Természetesen a vadnyulat sok esetben nem kártékonyságáért, hanem finom húsáért ejtették el. Érdekességként említjük meg, hogy a zsákszerűén megnyúzott és szalmával kitömött, fára, kakóra felkötött nyúlbőrt nemcsak riasztóként használták, hanem a szőlőtőkék közé a földre helyezve, állítőleg csapdaként is. Sokak szerint a csali „vonzotta saját fajtáját”, és ha egy—kettő a közelébe ment, a lesben álló gazda közéjük lőtt vagy rájuk uszította a kutyáját. A hegybíró és a pásztor feladatának számított az ilyesfajta kihágások megelőzése, valamint a tetten ért felelősségre vonása. E tisztségviselők azonban ritkán tettek eleget ilyenirányú kötelességüknek, különösen ha ismerősük volt, sőt adatközlőink szerint éppen ők fogdosták, lövöldözték leggyakrabban a szőlőben előforduló kisvadakat.

36