Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Jogi népszokások

hogy pontos, jó munkaerő legyen, különben sok nehézsége támadt a későbbiekben. Ha pl. valaki nem érkezett meg hajnali 4 órára a szőlőbe, függetlenül attól, hogy milyen messze volt, az már pálinkát nem kapott. Ha azon a napon más hibát is elkövetett, másnap már újból mehetett a tanyára és várhatott új munkalehetőségre. Fizetés hetente egyszer volt, vasárnap.

Néhány adatközlőnk emlékezett arra, hogy a szőlőterület adás-vételekor „lánccal” mérték ki a területet, vagy ennek híján „kilépték”. Legtöbben azonban egy óriási körzőalakú, ún. „ölmérték egységfáról” beszéltek, amit a mérnök és a nép egyformán használt. A szőlő, vagy más telek kimérésében csak az eladó és a leendő tulajdonos vett részt. Vitás esetben hívtak csak mérnököt, aki azonban meglehetősen sok pénzt kért fáradozásáért.

A szőlőparcellák határát a „borozda” (barázda) alsó és felső végén leásott kővel jelezték. Korábban erre a célra faragott követ készítettek, amit kocsival szállítottak a határba. A kő leásása a közvetlen szomszéd és a helybíró jelenlétében történt. Sok helyen facölöppel is beérték, vagy élő fát ültettek jelzésnek. A tulajdonos már az ültetéskor figyelt arra, hogy a fa később ne vessen árnyékot a szomszéd földjére, mert ennek jogi következményei lehettek.

A városban korábban használták földmérték-egység értelemben a „kapás” kifejezést. Az, hogy egy szőlő hány kapás, azt jelentette: hány ember tudja egy nap alatt bekapálni. Általában egy ember egy nap alatt 200 négyszögölt tudott jól megdolgozni.81 E régi mértékegységet ma már alig ismerik, helyette jóideje a hold és az öl használatos. A hold, ha nem teszik elé a magyar jelzőt, minden esetben katasztrális holdat jelent.

Bevált szokásnak számított, hogy olyanok, akiknek nem jutott idejük szőlőművelésre — ügyvédek, polgárok, kereskedők stb. —, kiadták földjüket „felesbe”, azaz szüretkor a fele termés a tulajdonost illette, a másik fele pedig a művelőt, A terjedelmesebb szőlőterületet egy nagyobb család, a rokonság vagy a jó barátok vették ki felesbe. A szerződést általában egy évre kötötték. A tulajdonos kíváncsi volt ugyanis, milyen szakértelemmel művelik