Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Jogi népszokások

JOGI NÉPSZOKÁSOK

Témánkkal kapcsolatosan olyan bőséges, főként levéltári anyag áll a kutató részére, hogy terjedelmi okok miatt, jobbnak láttuk ehelyen, kizárólag csak az emlékezet megőrizte adatokat feldolgozni. Annál is inkább, mivel ilyen irányú jogszokás-gyűjtést még nem végeztek Egerben, néhány esztendő múlva pedig, túlzás nélkül állíthatjuk, már fölösleges próbálkozásnak tűnne.

Terepmunkánkat PAPP László, máig egyedülálló, kissé elfelejtett jogi népszokás-kérdőívének segítségével végeztük, melyből a szőlő-, pince és présháztulajdon adás-vételével, öröklésével, fenntartásával stb. kapcsolatos szokásokra irányítottuk figyelmünket.72

Az egyszerű egri ember, a hóstyai kapás nem szívesen pereskedett. Előfordult azonban, hogy két szőlőszomszéd között nézet- eltérés támadt a borozda „elfaragása”, „elkapálása” miatt. Ilyenkor vagy megegyeztek, tisztázták a kérdést, vagy veszekedtek és átkozták egymást, meg egymás szőlőjét, aminek nem ritkán verekedés lett a vége. Csupán a legvégső esetben fordult a sértett igazságért a csendőrhöz, vagy kérte a mérnököt, hogy mérje újra a szőlőt. Az átkozódás kapcsán jegyezzük meg, hogy a szőlősgazda gyakran iszákos emberré vált, vagy előfordult, hogy egy jelentősebb mennyiségű bor eladása után a pénzt elherdálta, elitta és ezzel saját családját hozta nehéz helyzetbe. A felelősségrevonáskor a feleség szájából gyakorta elhangzott a következő átok: ,,A jó Isten vegye el (v. rohassza el) a szőlőd tövit is!”

Az az általános vélemény, hogy az egriek nem szerettek sohasem tartósan haragot tartani, mert az rendszerint bosszúhoz veze24