Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Jegyzetek

277. A szőlőőrzést Olsvai Imre is a határozott kötődésű dallamok hordozó alkalmai közé sorolja. OLSVAI Imre 1979. 444.

278. KATONA Imre 1953. 20.

279. POZDER Miklós 1972. 78.

280. GÖNCZY Ferenc 1896. 330.

281. Vö. VARGYAS Lajos 1981. 15.

282. VARGYAS Lajos 1981. 197/e dallampélda.

283. OLSVAI Imre 1979. 444.

248. ORTUTAY Gyula—KATONA Imre 1975. II. 171—172. Lásd az idevonatkozó jegyzetet: 644.

285. Egri Népújság, 1922. október 15. 2.

286. KATONA Imre 1979. 191., BENKÓCZY Emil 1910. 467.

287. Vö. ORTUTAY Gyula—KATONA Imre 1975. II. 691.

288. Vö. ORTUTAY Gyula—KATONA Imre 1975. II. 692.

289. KATONA Imre 1979. 354.

290. ORTUTAY Gyula—KATONA Imre 1975. I. 691.

291. Ezt sugalmazza az alábbi kevésbé helytálló megállapítás: ,,A mulató, borivó dalok sokasága más alkalommal is előkerülhetett. De tekintve, hogy különösen a szegényebb népnek, szőlő nélküli vidéken vajmi kevés alkalma volt mulatni, borozni lakodalmon kívül: elhihetjük, hogy sok dalt éppen csak lakodalomban vettek elő, még ha nem is volt szövegükben lakodalmi vonatkozás. Bor- és táncdalok így lakodalmi dalokká váltak azok számára, akik csak lakodalomban találkoztak velük.” Magyar Népzene Tára, 1955. III/A VII.

Nézzünk néhány adatot, ami valamivel árnyaltabbá teszi a képet. A XIV. századra kirajzolódnak legfőbb borvidékeink. írásos emlékek szinte az egész országra kiterjedő szőlőművelésről tesznek említést, olyanokról is, amelyeket később hírből sem ismernek. A XV. századra fejlett borkereskedelemmel rendelkezünk. A lakosság borfogyasztása a rossz ivóvíz miatt fokozatosan nő. Noha a XVI. században visszaesés következik be a hódoltság hatására, a bortermelés nem csökken, nem is beszélve a borfogyasztásról. Nem véletlenül énekel Tinódi a „Sok részögös...” kezdetű énekében a borbőségről. A török kiűzése után néhány évtizeddel a bortermelés újból virágzik országszerte. Hazánk gazdasági életében a gabonatermesztés és állattenyésztés után a szőlőművelés foglalja el a harmadik helyet. A XIX. század elején Magyarországot Franciaország után említik második helyen, mint ahol a legtöbb bort termelik. Az országban változatlanul óriási a bor- fogyasztás, „ahol nincsenek szőlőhegyek, oda más árúért cserébe hordják, városokba, falvakba egyaránt.” FEYÉR Piroska 1970. 19—43.

292. KERÉNYI György 1982. 179.

293. OLSVAI Imre 1979. 444.

294. KATONA Imre 1979. 357.

295. Magyar Népzene Tára, 1955. III/A XII—XIII.

296. ORTUTAY Gyula—KATONA Imre 1975. I. 691.

102