Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Szabó Jolán: Heves megye falvai a visszafoglaló háború korában
ről jüttek Gyöngyös Püspökibe lakni, és nem lesznek álandók, mikor Gyöngyösön megh unnyák az adott, Falura mennek lakni, ott is ha méh unnyák visszamennek”.27 Ez a népmozgás aztán szinte állandósul a két település között, s a gyöngyöspüspökiek példáját más falvak lakói is követik. Több településről költözködnek Gyöngyösre, de a kisebb falvak lakói más nagyobb településeken is keresnek menedéket (pl. Szűcsi lakói Gyöngyöspatán).28 Az adóterhek kiváltotta népmozgás az Eger visszafoglalása előtti években elsősorban a megye délnyugati területén figyelhető meg, de Eger visszavételét követően más területeken is jellemzővé válik. így Bükkszenterzsébet lakói Egerben keresnek menedéket, 1688-ban pedig sokan Egerbocsról költözködnek a megyeszékhelyre. Ekkor azonban az újra funkcionáló megyei igazgatás már nem volt elnéző, sőt kifejezetten ellenezte ezt, s 1692-ben az egri vár élén álló Buttler János segédletével az egerbocsiakat visszaparancsolták lakóhelyükre.29 A háború viselésének terhei, összességében a megye falvai közül közel 20 lakosságát késztette települése elhagyására, de mivel ez csak alkalomszerű és ideiglenes volt, nem jelentett számottevő pusztulást. A katonai események, melyek a megye területét közvetlenül érintették, már nagyobb mértékben jártak együtt a termelőerők pusztulásával s a falvak hosszabb ideig tartó elnéptelenedésével. 1682 szeptemberében Thököly csapatai Ibrahim budai pasa segédletével elfoglalta Füleket, a megye akkori székhelyét. Ez alkalommal a hadak vonulási útjába eső, illetve ahhoz közeli falvak lakossága pusztult (Ecséd, Nagyréde, Tarnaőrs, Boconád, Lőrinci, Nagyút, Kál, Visonta, Do- moszló, Abasár).-30 A következő évben, 1683-ban pedig a Bécs ostromára a megyén átvonuló török és tatár csapatok égették fel az útjukba eső falvakat. Ez a két év mintegy 16 település lakosságát késztette otthona elhagyására, s ugyan többségükbe rögtön a katonaság elvonulása után visszatértek, néhány azonban hosszabb ideig lakatlanná vált (pl. Domoszló, Tarnaőrs).31 A megye falvainak léte legszorosabban az egri várhoz, annak sorsának alakulásához kötődött, így visszafoglalása meghatározó szerepet játszott a környező falvak sorsának alakulásában is. A vár a felszabadító háború során nem esett a fő hadműveletek útjába, így a visszafoglalására küldött seregek feladata a vár körülzárása volt, nem kellett katonai áldozatokkal járó ostrommal bevenni az erősséget. A visszafoglalásnak ezen módja viszont megkövetelte, hogy a blokád alá vett várba semmiféle utánpótlás, így élelmiszer se juthasson be. A környező települések pedig éppen ezt biztosították az egri törököknek. Ennek megakadályozására Caprara már 1686. január 24-én kelt levelében „halálbüntetés és falvainak kérlelhetetlen elpusztítása és felégetése veszedelmének súlya alatt" megtiltja a megyének, hogy az egri várat élelmiszerrel ellássák.32 A rendelkezést a komoly fenyegetés ellenére sem tartották be, valószínű, hogy nem is tarthatták be, mert 1686. június 19-én még szigorúbb utasítást kapott a vármegye. Fridericus Rummel generális szigorúan megparancsolja az alispánnak, hogy „haladéktalanul intézkedjék azon megyebeli lakosokra, akik az Eger környékén lévő falvakban laknak, hogy családjukkal, állataikkal és minden ingóságukkal onnan felkeljenek (surgere), és költözzenek Szepes vagy más felső megyébe, ahol biztonságot találnak. Akik ezen 88
