Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Sugár István: Az egri kapitulációs egyezmény létrejöttének és a törökök visszamaradásának körülményei

eddig ismeretlen két katonai szakvéleményt. A német vélemény szerint 1686- ban „Egert körül kell táborozni”, azaz el kell szigetelni mindennemű utánpótlás lehetőségétől. „Egerről azt beszélik, - írja - miszerint erős helyőrsége van, úgyhogy elfoglalása hosszú időt vesz igénybe. ” Tehát „az egri hadműveletet egy szerencsés húzással” el kell halasztani.

Az olasz vélemény szerint pedig, mivel „Eger Erdély kapuja” s a török nagyszerűen ellátta és felszerelte azt, s az ilyent bátran meg is szokták védelmezni. ”8

1686 tavaszán Bécs jól értesült diplomáciai köreiben úgy tudták, hogy Miksa Emánuel kap megbízást Egernek és Székesfehérvárnak egy „separato esercito"-xa\ való elfoglalására.9 Bár ez a hír nem vált valóra, Eger visszafoglalása előkészítéseként, 1686 májusában Aeneas à Caprara tábornagy „Felső- és Alsó-Magyarország parancsnoka”, - miként magát titulálta - halálbüntetés és a rendeletszegő falvak felégetésének terhe alatt megparancsolta, hogy senki se merészeljen az egri törököknek élelmet eladni. ”'°

Friedrich Rummel tábornok pedig az Eger környéki falvak lakosságát, minden ingóságával s jószágaival együtt kitelepítette Felső-Magyarországba." Ezen a hatalmas területen, mely Eger alatt a Tiszáig, nyugatra a Tárnáig, észak felé pedig Egercsehiig terjedt, mintegy 30 falu vált lakatlanná, pusztává.

Hogy az egriek számítottak az ostromra, mi sem tanúsítja jobban, minthogy már 1684 nyarának elején - tehát három és fél esztendővel Eger kapitulációja előtt! - 50-60 szekéren nők és gyermekek egy része Temesvár felé menekült.12

1686 júliusában hajtották végre a törökök bravúros vállalkozásukat. Szegedről 400 élelemmel és lőszerrel megrakott szekeret több ezer török és tatár lovasnak sikerült zavartalanul Egerbe kísérnie, s onnan visszatérnie -, kijátszva azzal Caraffa, Mercy és Heisster portyázó csapatait.13 E török sikerre Caraffa, Heisster, Petneházy és Semsey keményen visszavágott. 2500 lovassal lesre csalták Oszmán egri pasát és népes csapatát, s a kibontakozott küzdelemben nem csupán 200-300 török katona vesztette életét, de holtan maradt a csatatéren maga Oszmán pasa és helyettese is.14 Oszmán utóda lett Rusztem, az egri vilájet utolsó beglerbég pasája.15

Ezt az alkalmat ragadta meg a katonai sikerekre vágyakozó Antonio Caraffa altábornagy, hogy Eger elfoglalására kiagyait tervével előálljon. Dietrichstein hercegnek, az uralkodó főudvarmesterének írt bizalmas levelében hangsúlyozta csapatai sikeres egri rajtaütésének jelentőségét, s kérte „patronus”-át terve, azaz Eger megostromlása támogatására, mivel „van néhány államminiszter, aki az Eger körüli támadásról ellenséges véleménnyel van.”16

1686 ősze súlyos csapást jelentett Egerre nézve. Szeptemberben a törökök feladták Hatvan várát és városát,'1 októberben pedig Szeged felszabadításával véglegesen megszakadt minden kapcsolata Belgráddal, illetve a Török Birodalommal.

Szokásosan az 1687. esztendőre szóló hadműveleti terv elkészítése során is ellentétes vélemények csaptak össze. Amíg az uralkodó Belgrád elfoglalását sürgette, s birtokbavétele mellett foglalt állást,18 addig nemcsak Lotharingiai Károly herceg főparancsnok, de több tábornoka is másként vélekedett. Ca76