Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Szántó Imre: Eger felszabadulása a török uralom alól (1687)
birtokló török szpáhik inogtak meg, és szökésükkel vagyonuk helységébe igyekeztek távozni.62 Az egri várban körülzárt és éheztetett török védők siralmas helyzetükről leveleket küldözgettek ki, rendszerint a belgrádi táborba címezve, de ezek útközben a császári őrség kezébe kerültek. 1687 őszén írhatták az egri helyőrség agái Musztafa pasához, a nagyvezér táborába a következő sorokat: „. . . így mivel segítség nem lévén az ostrom ideje óta a boldogságos birodalomban lévő vagyonunk és itteni készleteink kiapadása folytán embereink, szigorú szükségben és éhezésben sorra pusztulnak el. Két év óta se zsoldot, sem más támogatást embereink nem vettek fel, éhesek és csupaszok, a hajfonatukat is nehezen viszik. Az ellenséggel szünet nélkül harcolva, a Padisah várának védelmében és megőrzésében máig szorgoskodtak. A Padisah várára vonatkozó védelmet ellátni már nem tudják, mivel jelenleg az éhhalál elől kényszerítve, a hitetlen ellenséghez menekülve a hitetlenséget kísértve meg, embereink folyamatosan és nemcsak elszigetelt módon, az ellenséghez minden nap átszöknek. Az ellenség lázadásra és átállásra biztató felszólításaira nem csatlakozók egyre kevesebben maradnak . . .”M Amikor a vár elvesztése már csak napok kérdése volt, a kétségbeesett parancsnok, Rusztem pasa elhatározta, hogy Eger városát felgyújtja, s a várat felrobbantja.64 De az őrség és a lakosság fegyveres kényszerítésére a pasa nagy nehezen hajlandónak mutatkozott az alkudozásra.65 A hatvani béget, a janicsárok agáját és két khiaját küldte követként D’ Oriához.66 A bécsi hadvezetés igyekezett a körülzártaknak minden kívánságát teljesíteni, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy a zárógyűrű császári katonaságát - a következő évi harcokra való tekintettel - mentesítse a nehéz téli szolgálattól. Végül Caraffa is Eger alá érkezett, hogy nyélbe üsse az egri vár kapitulációjának ügyét. A császáriak által szabott feltételek értelmében a törökök leltár mellett sértetlenül átadják a vár teljes hadifelszerelését, viszont teljes fegyverzettel és minden vagyonukkal békésen, „lobogó” zászlóik alatt, dobpergés mellett elvonulhatnak.67 Az egri törökök mind itt, mind útjukban maguknak élelmet szerezhetnek. „Akik pedig közülök itt akarnának maradni - kötötték ki a harmadik alkupontban -, azok házaik és javaik birtokában minden ellenvetés nélkül megmaradhatnak. ”6,t Az Egerben található foglyokat az alkupontok aláírása és megpecsételése után azonnal szabadon kell bocsátani. A városban nemcsak mohamedánok, hanem renegátok - vagyis keresztényekből lett törökök - is laktak. A harmadik alkupont ezek részére is biztosította mind az elköltözés, mind pedig az itt maradás lehetőségét, sőt ez utóbbi esetben javaik megtartását is.69 Miután Rusztem pasa és Caraffa tábornok az alkupontokban megállapodtak, felküldték Pozsonyba, hogy a király is írja alá és erősítse meg azokat. Az egri törökök megadására vonatkozó kapitulációs okmányt Pecsi-csorbazia, a janicsárok agája, és a németek részéről gróf Lamberg százados vitte Pozsonyba, ahol az uralkodó azt december 7-én jóváhagyta, a biztosító passzuslevelet (litterae assecuratoriae passuales) adott az elvonulók számára.70 70
