Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
N. Kiss István: A végvári katonaparasztság szerepe és sorsa a felszabadító háborúkban Délnyugat-Magyarországon
katonáért átlagosan 53 jugerum (37 ha), egy paraszthuszárért viszont csupán 13 jugerum (9 ha) és egy paraszthajdúért csak 4,5 jugerum (3 hajföldet kellett lekötni. A katonaparaszti rendszer az uradalom számára lovasoknál négyszer, gyalogosoknál tizenkétszer volt olcsóbb, mint a nemesi katonaállítás. Külön kell szólnunk arról a kb. 12 éves időszakról - 1679-1691 -. amidőn a török háború súlya alatt gróf Kollonich Lipót elnök az egész muraközi jobbágyságot militarizáltaIs Az állandó fegyveres készültség és a török elleni had- bavonulás kötelezettsége fejében a jobbágyok egyrészt orvoslást kaptak 1676- ban benyújtott panaszaikra,9 másrészt elengedték csaknem minden robotjukat és a rendkívül súlyos katonai ellátás (zab -I- széna) terhét.1" Az adókedvezményt az uradalom mindkét részére kiterjesztették, minek eredményeképpen a teljes uradalom 1672. évi 45 240 forintos jövedelme 1679-ben 18 670 forintra apadt.11 így a jobbágyság általános és személyes hadkötelezettségének bevezetése fejében elengedték a földesúri és az állami adóteher mintegy 60%-át. Az 1692-es új összeírás tanúsága szerint, kivéve az uradalom régi katonaparasztságát, visszaállították a jobbágyság korábbi adózási rendszerét, bár bizonyos vonatkozásában az már könnyebb volt az 1672. évinél. 1692-ben gróf Zrínyi Ádám halála után a kamara egyesítette a muraközi uradalom két részét.12 Ekkor az a 17. századi népesség és termelés alig 50%-át érte el. Katonai szervezete, bár csökkent létszámmal, de változatlanul fennállott. A nemes zálogbirtokosoktól fenntartott katonaság 109 huszárra rúgott, míg a paraszthuszárok száma 46 és a paraszthajdúké 271 fő volt. A nemesi katonaság aránya ismét elérte a fegyveresek egynegyedét, a katonaparasztok 75%-ával szemben. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy a nemesi huszárok háromnegyede ugyancsak parasztkatona volt, akkor a tényleges katonaparasztok a fegyveres erő több mint 90%-át adják a 7-8%-nyi valóban személyesen szolgáló nemes katonával szemben.12 A katonai szervezet fellazulása, átformálódása az 1720. évi urbáriumban már teljesen nyilvánvaló. Az uradalomtól földet zálogolt és szolgáló nemesek, akiknek korábban katonáskodniuk kellett, most csak zálogbirtokos urakként szerepelnek az urbáriumban.14 A régi katonaparasztok létjogosultsága is elhalványult, az összeírásban mindig, mint hajdani katonákról beszélnek róluk. Arról azonban, hogy telkes parasztok szintjére süllyedtek volna, nincs szó! Helyzetükről majdnem minden volt katonai településen megemlékeznek, és ezek a hosszabb-rövidebb bejegyzések azonos tartalmúak. Novakovecz falu lakosságáról pl. az összeíró a következőképpen nyilatkozott: „ezek egykoron fegyverrel szolgáltak és pedig a quartalisták, mint lovasok, az octavalisták, mint gyalogosok; minden alkalommal kivonultak a török ellen és semmivel sem adóztak, csupán tizedet fizettek. Most pedig katonai kötelezettségük helyett 45 fi árendát fizetnek s a fent jelzett dézsmát teljesítik".12 Lényegében azonos csengésű kifejezésekkel szólnak róluk a többi katonafaluban is. „A Garinovec-belieknek nincs úrbéri kötelezettségük, csak évi árendát adnak", hasonlóan jellemzik a Alsó-Kraloveczen élő katonacsaládok helyzetét: „Bovrechich, Chuk, Kovach, Kadonich és Kuz- nyak, mert régebben katonák voltak, nem úrbéri kötelezettséget teljesítenek, hanem uradalmi árendát fizetnek."1'' Másutt csak korábbi szerepüket emlege50
