Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Lőkös István: „Üdő mulatás közben szerzett versek” Koháry István költészetéről
futván, jutott veszélyére”. Nem kisebb veszélyek forrása - ezt is a mitológia példái tanúsítják - kedvenc szórakozása, a vadászat sem. Actaeon vesztét éppúgy ez a szenvedély okozta, miként Adonisét, ki Idejét vadászva, nem egyszer mulatta, rejtett tőreiben, az vadat hullatta, a több vadászokat, mind föllyül halatta, s kit hiába intett Venus: „ne vadásszon soha. Erdei kanokat / mellyek sebesülve, fenik agyarokat . . Venus mellől távozván, elfelejti annak intését s ez okozza halálát. A szerelem s a házasság ugyancsak veszedelmek forrása lehet, ha nem párosul állhatatossággal. A példatár ezúttal is változatos: Sámson és Delila történetét éppúgy beépíti érvrendszerébe, mint József és Putifárné, Caunus és Biblis, Narcissus, Ádám, Dávid, Lót vagy Salamon okulással szolgáló históriáit, s ha ezeknél az állhatatlanság a bajok forrása, úgy Ulysses épp ennek ellenkezője, a konstancia révén lesz a pozitív példa. A barátság múltbeli, „klasszikusnak” tekinthető példái sem biztatóak, hisz Argus és Mercurius, Orestes és Pylades, Thesseus és Piritous barátságából egyformán halál sarjadt, s ha van értelme az emberi kapcsolat e szépnek hitt változatának, úgy az - vallja Koháry, a barokk vallásosság jegyében - csakis a halál utáni állapotban vágyott üdvözülést segítő gesztusban ölthet testet: Leg jobb barátodnak, kel hát azt itilned, ki mennyekben vezet, s-attúl nem kel-félned, szive szándékárul, semmi rosszat vélned, nagy bátorságossan, lehet azzal élned. Ha van oly barátod, böcsülhetetlen kincs, álnokság csalárdság, s-fortély szivében nincs, lábai nyomára, méltó hogy rosát hincs, vezető uttyára, figyelemmel tekincs. A tanító szándékot eddig sem nélkülöző okfejtés a 9-11. rész strófáiban szükségképpen egy témára szűkül, s ugyanakkor részletezőbb lesz: a gazdagság, az arany imádata, az e világi hívságok legrosszabbika lesz tárgya a költő elmélkedéseinek. A tanító célzat Mydas históriájának hosszas előadásában éppúgy nyilvánvaló, mint a Szent Pálra, avagy a Krisztus egy példázatára történő hivatkozás. Szent Pál szerint - mondja Koháry - az „ördögnek tőrébe” esnek a gazdagok, az ismert krisztusi példázat pedig azt tanítja: „tevének tő fokán, könnyebb ált bújása, / mintsem az gazdagnak, mennyekbe jutása”, (a bibliai szöveg szerint: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni”. Máté, 19, 24). Koháry egybeszövi a páli és a krisztusi tanítást, a krisztusi példázatot variálva fogalmazza meg a maga, érvelésében jellegzetesen barokk példázatát: a gazdagság rabjai egyfelől az üdvözülés lehetőségét taszítják el maguktól, másfelől - világi javaikhoz 285
