Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Lőkös István: „Üdő mulatás közben szerzett versek” Koháry István költészetéről
alatta egy szalagon a következő felírás: In malignitate Daemon decipit. Vele szemben, a kép jobb sarkában az ifjúság, szépség, gazdagság, bőség istennője, jobbjában pálmagally és aranykulcs; fején korona, előtte a vígság eszközei: hegedű, koboz, tárogató, mellette a bőségszaru, arannyal telt zacskók, aranyserlegek, virágok. Alatta futó szalagon: In vanitate mundus deficit. Koháry képe alatt zöld pázsiton a szerelem istennője ül kezében lanttal; előtte Ámor férfi-álarcot tartva. Az alattuk levő szalagon felírás: In voluptate caro inficit. Az egész kompozíció alatt hullámos szalagon verssorok: Midőn közelgetnék s csúszva-mászva mennék az én halálomhoz, S midőn sorsom vonná s igen-igen húzná a halál magához. Kezdtem vénségemben s unalmas éltemben e kép Íratáshoz.”23 Még mindig az erudíciónál maradva, szólnunk kell Koháry antikvitásképéről is. Műveiből hosszan idézhetők az antik mitológia beható ismeretét dokumentáló motívumok, de van példa arra is, hogy jól ismerte a klasszikus költészet mestereit. Vergiliust, Horatiust, és mindenekelőtt Ovidiust, akinek közvetítésével a pogány históriákat megismerte s aki feltehetően már diákként kedvenc költőjének számított. Már Kis Lőrinc figyelmeztetett arra, hogy az Üdönk múlatására búnk távoztatására verseinket kohollyunk c. szerzeményében tetten érhető az Ovidius inspiráció: Ahol nincsen ténta, Szűk ott az Poéta, az vers csinálásra, nincsen azhol penna, még Naso sem írna, Verset papirosra, nem lehet írása, kinek papirosa, nincsen firkálásra.24 Arra is ő figyelmeztetett, hogy az Üdő mulatás közben Szerzett Versek és a Vasban Vert rabnak, bVs eLMéVeL fáraDVa, Versekben Vett sétáLása strófáiban hol lelhetők fel az Ovidiustól vett motívumok, továbbá, hogy Koháry ezeket rendszerint nem a mítoszban rejlő szépség miatt, hanem tanító szándékkal építi be kompozícióiba.25 S mert a barokk kor világképében antikvitás és keresztény mitológia jól megfér egymással, meg kell említenünk Koháry teológiai-egyháztörténeti jártasságát is. Megint csak verssorok sokaságát idéz- hetnők annak illusztrálásaként, mily tüzetesek voltak Kohárynak a keresztény tanításokkal kapcsolatos ismeretei. A Biblia motívumanyaga éppúgy jelen van képeinek és kompozícióinak világában, mint a Mária-kultusz, vagy éppen a szentek életével kapcsolatos legendák. Mindezek után az már csak természetes, hogy verseiben is e sajátos, a pogány mitológia s a keresztény hitvilág végleteiből fakadó feszültség lesz meghatározó: az antikvitás'motívumanyagából építkező, életörömet, pompát, világi szépségeket kifejező strófák váltakoznak a barokk túlvilágfelfogás apokaliptikus képeivel. Mindez együtt a barokk kori ember mentalitásának jellemző kifejeződése. Ezek alapján lesz érthető költészetében kifejeződő pompakedvelés, az udvari életforma fényűzése, hol a terített asztalon „. . . Császár madár, fogoly, s húros madár, igen szépen sütve, / Fájd s Fáczán, függ ... az pálczán, aprón ispékelve, / nagya a Túzoknak, snepf fürj s pacsirtának, tálakra 273
