Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében
77. A Ráckevétól 3,5 km-re északkeletre, a Kis-Duna (Ráckevei-Duna) medrében elterülő Angyali-sziget 2,5 km hosszú, a területe 38,5 hektár (67 hold). Az erdős, kertes, gyümölcsös sziget a település legnagyobb üdülőövezete, több száz hétvégi házzal, nyaralóval és horgászbódéval. (Ortvay 1878. 83.; Kovács 1966. 20. 3. sz.; Kovács]'. L. 1977. 12-13.; Hajdú 1982. 161-163. 2022. sz. - Nevéről lásd: Fenyvesi 1987. 121. 59. jegyzet.) 78. „Vannak polgárok, akik arra emlékeznek, hogy a következő, 1684. évi csapás, amikor ti. hiábavaló erőfeszítéssel ostromolták Budát, még súlyosabb volt, mert akkor sem kímélték a már kifosztott várost a zsákmányolók. Hogy tehát az így sokszor megsarcolt polgárok az életüket mentsék, az Angyali nevű szigetre menekültek, s ott töltötték az egész évet, mint valami barlangban, az élelem hiánya miatt félholtan. Hozzájárult ehhez a kemény ősz és a hideg télkezdet, amelytől majdnem teljesen tönkremenve, sem kimenni nem tudtak, sem tovább kitartani. És jóllehet a szerencsétlenek számára a visszatérés reményét nyújtotta Buda ostromának a megszűnése, mégis a reménynél nagyobb lett a félelem . . (Bél: Pest . . . 1977. 143.) 79. Lásd az előző jegyzetben a megpróbáltatásokat túlélő, idős ráckevei lakosok visszaemlékezését a tudós polihisztor, Bél kérdezősködéseire, akik Szabadszállási siralomversével megegyező módon adták elő a „nagy futás” eme epizódját is. (Vö. Fenyvesi 1987. 121.) 80. Lásd a 78. jegyzetet! - Bognár József, a Csepel-sziget első monográfusa úgyszintén azt írja az Angyaliról, hogy „hajdan a ráckeveieknek - kik azt mind ekkoráig bírják - menedékül szolgált, midőn napjaik bátorságtalanok valának, mint ezt alább fogjuk látni, ama’ gyászos időtől több sírdombokat szinte máig mutogatnak benne az emberek, néha pedig még régi pénzdarabokat is ásnak fel”. (Bognár 1943.58.) - Az esős, hideg, mostoha időjárásról: Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig. Bp. 1962. 228-230. 81. Lotharingiai Károly csapatai 1684. július 1-én hatoltak be a kiürített Pestre, és november 4-én vonultak vissza Buda vára alól. (Bánkúti 1985. 45., 49.) Az ostrom megszűnéséről így november első hetének végén értesülhettek az Angyali-szigeten meghúzódó ráckeveiek. 82. Az „idegen nemzetség” alatt természetesen a törökök értendők. A Kiskunság és Pest megye török kori adózásáról lásd: Kosáry 1965. 9-94.; Fenyvesi 1985. 53.; Uö: 1987. 103-124. 83. Bél adatközlői ugyanígy vallottak: „. . . a reménynél nagyobb lett a félelem, amelyet ezután a törökök okoztak, amikor követeik útján követelték azt az adót, amely az ostrom idején felszaporodott. A törökök lecsendesítésére valami kis pénzt összekapartak, s aztán elhatározták, hogy átmennek a becsiekhez, hogy a két települést egyesítsék . . .” (Bél: Pest . . . 1977. 143.) Budáról Haszán aga, tihaja (a pasa helyettese) 1685. április 3-án intézett kemény parancsot a ráckeveiekhez és a környékbeliekhez: ha nem hozzák be egy hét leforgása alatt a 10 adóalap (harács) után egyenként kivetett 880 akcse járandóságot, akkor karóba vonatja őket. (Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral. Kecskemét, 1861. II. 427- 428. - A továbbiakban: Hornyik 1860-62.) 84. A jól értesült budai török kormányzat 1685 áprilisában még arról tudott, hogy a ráckeveiek lakhelyükön tartózkodnak. Alighanem az ezt követő hetekben telepedtek át Szigetbecsére, s a tavaszi munkákat már onnét végezték. Becséről a Somlyóra futva, csupán 1686 novemberének közepe táján tértek vissza a mintegy másfél évig pusztán álló mezővárosukba. (Fenyvesi 1987. 120-122.) 85. Szigetbecse, a Kis-Duna partján, akkor kb. 2-3 km-re délre Ráckevétól; ma már egybeépült vele aszullai részen és a folyóparti üdülőövezetben, s közigazgatásilag is a volt járási székhelyhez csatolták. A bujdosóknak időnként jó menedékhelyet nyújtott a Becsei-sziget. (Bognár 1943. 59., 114., 189., 235.; Kovács 1966. 24. 10. sz.; Vő: A szigetbecsei . . . 1-24.; Hajdú 1982. 204-210.) 86. Mint láttuk, Bél adatközlői ugyancsak megemlékeztek arról, hogy a mezőváros megmaradt lakói átköltöztek Becsére. (Lásd a 83. jegyzetet!) A bírói krónika erről újabb információval szolgál: „1685. Ráczkevi Nagy János a Pusztuláskor Beczén az népnek Szűk es Kevés volta miatt maga Viselte az Biroságot". (OSZK Kézirattára. Föl. Hung. 2904. 19. fol.) A prédikátorok krónikája is 1685-re datálja a mezőváros pusztulását: „1685. Ráczkevi István Urunk jött Kőzinkbe es tanított eő Kgme (kegyelme) Közöttünk mind addig mig Varasunk el nem pusztult”. (Uo. 6. föl.) - Török rendeletek adókért, robotért, fuvarokért a Duna-balparti és Csepel-szigeti településekhez: Buda, 1685. III. 20., IV. 3., IV. 18., V. 20. stb.) Hornyik 1861. 425-428., Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. Nagykőrös, Czegléd, Döm259
