Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében
Lubomirski herceg 2800 fős lengyel zsoldos lovasságából kerültek ki, akik ezúttal már Lotha- ringiai Károly fővezérlete alatt harcoltak mindvégig. (Uo. 423.) 1684. július 22-én; alig egy éjszakai pihenő után, e lengyel egység is kivonult a budai ostromtáborból a fővezér után, s részt vett az érdi, győztes ütközetben. (Bánkúti 1985. 46-47.) A magyar huszárokról tudjuk, hogy a megvert törököt egészen Ercsi térségéig űzték a Dunánál. (Uo. 47.) Meglehet, velük tartottak a lengyel könnyűlovasok is, akik eszerint legkorábban 1684. július 22-én, vagy másnap érhették el Ráckeve térségét, átúsztatva (vagy inkább kompon átkelve) a szigetre az Ercsi-Szigetújfalu közti révátkelőhelyen, a mezőváros északnyugati határának közelében. A ráckevei lengyel portyára tehát jó három héttel később kerülhetett sor, mint az 1985-ös szécsényi konferencián tartott előadásomban véltem. (Fenyvesi 1987. 120. 54. jegyzet) 61. A Pest megyei, kiskunsági, Csepel-szigeti, Duna menti helységek császári és török védleveleiről lásd: Fenyvesi 1985. 30-34. - A Csepreget 1621-ben megütő csapatok - köztük lengyel és kozák lovasok - szintén nagy esküvéssel fogadták, nem kívánják a lakosság kárát. (Farkas 1887. 124.) 62. Itt az egykori, gótikus Szent Ábrahám templomról és a mellette álló református parókiáról van szó, melyet a 15 éves háborúban egyszer már elpusztítottak a seregek, és csupán 1641- 1644 között tudták újjáépíteni. (OSZK Kézirattára Föl. Hung. 2904. 17-18. fol. Entz Géza i. m. 16—18.; Fenyvesi László: A középkori ráckevei templomok története (XII-XVI. század) A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Diákköreinek Kiadványai. Szerk: Kóbor Jenő, Nagy István, Sípos József. Szeged, 1974. 67-76.) A lengyel, német és török hadak dúlásai után csak 1692-ben javították ki az „Ecclesia házát”. (Uo. 20. fol.) A templom elrabolt berendezések pótlására szolgáló kegyes adományokról külön listát vezettek, mely szintén a Szabadszállási-féle mezővárosi protocollumban olvasható. (Uo. 31-32. f.) 63. „A 10. versszakban említett ládákban őrzött javak Ráckeve későreneszánsz lakáskultúrájának emlékképei” (Kovács J. L. 1976. 11.) 64. Ugyanez történt Csepregen is 1621-ben: a barátságot színlelő portyázókat a parasztpolgárok megvendégelték, s nyugalomban töltötték el az éjszakát. A fegyveresek csak reggelre virradóan törtek rá a gyanútlan lakosokra, miután már jól felderítettek mindent. (Farkas 1887. 124-125.) 65. OSZK Kézirattára Föl. Hung. 2904. 30. r. föl. 6. versszak. - A templom kirablásáról megemlékezik a bírói krónika 1624-es bejegyzéséhez utólag hozzáfűzött kiegészítés is: „1624. Öreg Varga Mártony Szécsei Pállal, az Úrban el nyugodot Varga Mártony tsináltatta az Ur Vacsorájához való ezüst tálat az Tányérral edgyütt az maga Költségivei. Buda első meg Szállásakor az Németség az Lengyelekkel az Várost fel verték, és az Pohárral, s - ahoz való eszközökkel edgyütt ezeketis fel praedálván el vitték. A° (Anno) 1684.” (Uo. 17., 19. fol., PML Ráckeve Lt. Bírói krónikás könyv, 1605-1836. 12.) 66. Lásd az 1-4 jegyzetet, különösen: Bánkúti 1985. 41-53. ; Rázsó Gyula: A magyarországi várak szerepe a Szent Liga 1684-i haditerveiben. Magyar és török végvárak. Szerk. : Bodó S.-Szabó J. Eger, 1985. 21-31.; Fekete Lajos i. m. 1938. 77-104., 205-228.) 67. Talán a fősereghez június végén csatlakozó sziléziai lovasokról, netán Miksa Emánuel bajor választófejedelem katonáiról volt szó. (Lásd az 1-4. jegyzetet!) - A kévéi bírók krónikája - sajna, csupán lakonikus tömörséggel - szintén megerősíti a históriás vers igazát a mezőváros 1684-es feldúlásáról: „1684. Kerék György Babarci Péterrel. Ezekk idejükben Budát meg Szállották mely miatt az város Pusztulásra es lakosi bujdosásra jutottak s az Birois Szamadatlan holt ugyanakkor az futásban meg.” (OSZK Kézirattára Föl. Hung. 2904. 19. fol.; Fenyvesi 1987. 120. 54. jegyzet.) 68. Lásd a 62. és 65. jegyzetet! -Á csepregiek sokkal rosszabbul jártak, a templomokba behúzódó lakosokat - köztük nőket, gyermekeket, kislányokat, diákokat is - tucatjával mészároltak le, a legvadabb kegyetlenséggel, a különféle nemzetiségű zsoldosok, majd a feldarabolt tetemeket máglyákon elégették. (Farkas 1887. 125-131.) 1681-ben királyi zsoldosok törték fel a borsodi Sajószentpéter templomát is: „. . . harmad egész napokig kvártélyozva templomunkat felnyittatta, mindennemű gabonánkat kihordatta, veremben lévő búzáinkat, valahol mit kaphatott, felvágatta s hordatta, ugyannyira, hogy immár egynéhányan közülünk csaknem éhenhalásra jutott” - panaszolta a vármegyének 1681. december 8-án a mezőváros magisztrátusa. (Deák Gábor-Gyimesi Sándor: Olvasókönyv Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc város történetéhez. Miskolc, 1965. 68.) 257
