Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében
zai sorokban papírra vetett, összefüggő eseménysorról beszámoló feljegyzést is tartalmaz, mely a következő címmel, vagy inkább csak afféle témamegjelöléssel van ellátva:18 „Szomorv eseti az Várasnak el pusztulasarul igy iratik le Anno 1687. ben. ”'9 Elég volt azonban az első rápillantásra valamiféle krónikás naplónak vagy inkább közel egykorú memoárnak vélhető anyag kezdő sorait elolvasni ahhoz, hogy a szövegben említett „jo olvaso” meghökkenve ráébredjen: a látszat csal, az összefüggő prózai bemásolás ellenére, és dacára annak, hogy a lejegyző a sorok végén annál a szótagnál választotta el a szavakat, ahol neki éppen a legszimpatikusabb volt, itt tulajdonképpen egy régi versezetről van szó.20 íme, az első sorai: „Késérű rabságra noha nem jutottál; Raczkevi Szegénység; de mint Sa- nyargottál; rendszerént meg írnám csak reá halgatnál; ha Kedwet találnék az jo olvasónál.”21 A versről köztudott, hogy nem tartozik a történettudomány hagyományos, jól bevált, gyakorta alkalmazott és elemzett, megszokott forrásféleségei közé, hiszen a költemény nem történelmi, nem tudományos kategória.22 A vers szépirodalmi alkotás, vagyis művészeti műfaj, melynek elemzésével, fejlődésével és rendszerezésével nem a történettudomány foglalkozik, hanem az irodalom tudománya, az irodalomtörténet-írás.23 Ily módon ellentmondásos helyzetbe kerültünk. Tudniillik adott egy tudományos problémakör, melynek esetleges megoldásához olyan anyagféleség szolgáltathatná a legösszefüggőbb és legtöbb információsort, mely műfaji besorolása alapján a művészetek tartományába tartozik. Tekintettel a nagyfokú forráshiányra, ama eljárás tűnt a legmegfelelőbbnek, hogy a versezetet potenciális, vagyis lehetséges helyi forrásnak tekintsük, és alávessük a szokásos történelmi forráskritikai módszereknek, kitérve a legfontosabb irodalomtörténeti aspektusokra is.24 Ezzel viszont eredeti célkitűzésünk egy újabb, komplex feladattal bővült, hiszen csak két tudomány határmezsgyéjén lehetett megoldani a régi magyar versezet kettős szempontú vizsgálatát.25 A versszerzés körülményei A történelmi jellegű vizsgálódások szempontjából sem hanyagolható el olyan fontos problémák tisztázása, mint az, hogy vajon ki, mikor, miért és hogyan verselte meg szűkebb pátriájának veszedelmét; melyik műfajtípusba sorolható, s miképpen összegezhető röviden a tartalmi mondanivalója? Noha a szerző sem a cím előtt, sem pedig az utolsó sor alatt nem tüntette fel a nevét, kiléte mégis könnyen megállapítható a versfőkből, vagyis az egymást követő strófák kezdőbetűinek egybeolvasásából, melyek a következő információt adják: KVNSZABADSZALLASJ MJHALJ SZÖRZÖTTE MA.26 A latinos műveltségű verselő a Csepel-sziget egyetlen mezővárosának, Ráckevének a nótáriusa volt mintegy négy évtizeden át, az 1680-as esztendőktől az 1720-as évek elejéig. Többnyire Mihály deák, vagy Szabadszállási Mihály 238
