Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Rózsa György: Falikárpitok Lotharingiai Károly győzelmeiről

10. Fosztogatás a felszabadított Budán, 1686. Falikárpit Martin kartonja után.

Bécs, Kunsthistorisches Museum

mind az 1687-es év eseményeire vonatkozik. A nagyharsányi csatával két szőnyeg foglalkozik, a tizenhatodik és a tizenhetedik, így a leltári számok sorrendjében előbb áll a csata utáni fosztogatás, ez után következik maga a csata. A csatakép bal oldali páncélos csoportja - mint már említettük - az egyik bécsi képre is rákerült. A fosztogatás, amely a kisebb sorozatból is ismert, itt sokkal művészibb megoldást kapott.

Az eszéki híd mellett 1687. október 5-én lezajlott ütközet a tizennyolcadik szőnyegen látható. Képe annyiban tér el a megszokott kompozíciós sémától, hogy a fővezér itt a csapatok között, a csata forgatagának közepén jelenik meg. A keresztények a Drávába szorítják a menekülő törököket, és első soraikban találjuk a fehér lovon vágtató herceget is. A törökök a híd romjai között a folyóban fuldokolnak. Végül az utolsó, tizenkilencedik leltári számú darab a már ismert erdélyi szerződéskötést emberközelből, földi nézőpontból ábrázolja. A művész kedvét leli a pompás ruhák megörökítésében, az előtér növényzetének visszaadásában és a baloldalt álló kocsiból lerakott ékszerek valószerű ábrázolásában. A háttérben látható várossziluett azonos a kis sorozat darabján láthatóval.

A szőnyegekkel kapcsolatos művészettörténeti kérdések vizsgálatának a szövött kárpitokkal kapcsolatos történeti és gyakorlati szempontokból kell kiindulnia. A technika ismert volt már az ókorban is, igazi felvirágzása azonban a középkor folyamán következett be. A várak, kastélyok és templomok falai213