Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Rózsa György: Falikárpitok Lotharingiai Károly győzelmeiről
ringiai címer látható, török fegyverekből és zászlókból alkotott trofeumon, amelyet fent zárt hercegi korona, lent pedig az aranygyapjas rend jelvénye díszít. A harmadik, Bécsben fennmaradt darab, a Budán elveszettel és a Nan- cyban lévővel együtt fekvő formátumú. Ennél a három darabnál az előbb leírt kereten kívül kétfelől még egy bordűrt találunk, amely hermákból, fegyverekből és virágfűzérekből áll, középen összefonódó „L" betűkből alkotott monogrammal. A bordűr a párizsi Gobelin-műhely keretdíszítéseit másolja. A jelenleg Nancyban lévő darab mind keretét, mind az ábrázolást illetően gyengébb a többinél, eltér a francia nyelvű feliratot hordozó kartus formája is, egyszerűbb. A kisebb sorozat első kompozíciója Buda védőinek hódolatát ábrázolja. A hátteret a vár keletről felvett képe alkotja, de nem a valóságnak megfelelő helyzetben, hanem a jobb és bal oldal felcserélésével. A városkép mintáját nem sikerült meghatároznunk, de a következő darabéhoz hasonló lehetett. Lotharingiai Károly jobbról érkezik lovas kíséretével. A vele szemben álló csoportot néhány meghajló török, valamint lándzsáikon levágott török fejeket tartó magyaros viseletű katonák alkotják. A második darab az elfoglalt budai vár kifosztását ábrázolja. Körülbelül a Szentháromság tértől kezdve mutatja a vár belsejét a valóságnak megfelelő állásban, balra a Mátyás templommal, a háttérben a Gellértheggyel. A lángokban álló házak között fosztogató és foglyokat kísérő katonák látszanak. Az előtérben ruháiktól megfosztott holttestek és eldobált fegyverek hevernek. A város felett egy sas lebeg szószalagot tartva, amelynek szövege a szőnyegen fordítva jelenik meg. A harmadik kép Károly herceg fiktív budai diadalmenetét állítja elénk. A háttér itt is Buda keleti nézetű látképe szintén fordított állásban. Előképe egykorú, ismeretlen művésztől származó rézkarc, amely a Juvigny-Greischer-féle ostromábrázolásra vezethető vissza. A budai parton egynyílású diadalkapu áll, balra I. Lipót, jobbra XI. Ince szobrával, felettük az attikában az osztrák császári, illetve pápai címerrel. A diadalívet Herkules, Pallas és Demeter szoboralakja koronázza. Alatta lovas csapatok vonulnak keresztül, míg a középtérben csapattestek állnak alakzatban. Az előtérben földre dobott török zászlók felett diadalkocsin halad bal felé az ünnepelt győztes. A diadalkocsit húzó nyolc fehér lovat nőalakok vezetik, illetve babérkoszorúkkal díszítik. A kocsit a visszafoglalt városok képét és nevét hordozó zászlók, valamint VERI PRIN- CIPIS IMAGO felirat díszíti, a kocsin ülő vezért Prudentia, Fortitudo, Iustitia és Temperantia kísérik. A kocsi mögött török foglyok csapata látszik, az előteret itt is hullák és fegyverek élénkítik. Amíg az első három szőnyeg mind Buda több mint két hónapos ostromával foglalkozik, amely kétségtelenül Károly herceg legjelentősebb, Európa- szerte elismert magyarországi haditette volt, és döntő lökést adott a török hatalom visszaszorításához, a hátralévő kettő 1687-ben lezajlott eseményekre vonatkozik. A negyedik darab az 1687. augusztus 12-én lezajlott nagyharsányi vagy második mohácsi csata utáni fosztogatást állítja szemünk elé. Károly megfutamította a nagyvezért, szétverte seregét és hatalmas zsákmányra tett szert. Település ezen a kompozíción nem látszik, a meztelen holttestek között fosztogató keresztény katonák sematikus lombozatú fákból álló erdőben tevékenykednek. A fák lombozatának megoldása az aubussoni szövőműhelyek 204
