Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Gerelyes Ibolya: A gyulai külső vár a visszafoglalás korában és a 17-18. századfordulóján

a 17. század végi felmérések, és ezt mutatják az ásatási tapasztalatok is. A második (vagyis az 1566-os ostrom után megújított) és a legbelső (negyedik) cölöpsor távolsága ugyanis pontosan három méter volt. Ezen belül is találtunk egy kisebb átmérőjű cölöpökből álló, némileg eltérő irányú cölöpsort, ez azonban valószínűleg már nem tartozott a palánkhoz.

Károlyi Sándor leírásából, illetve Leopold F. Rosenfeld felméréséből tudjuk, hogy a külső várnak az általam kutatott részén kisebb házak állottak. Az ásatás során két ilyen ház kisebb részletét találtuk meg. Az első a legkülső leégett cölöpsorra épült. (8. kép) Megépítésének idején a palánk már biztosan nem állott. A ház maga valószínűleg szintén leégett. Összeégett omladékában megüszkösödött gerehdadarabokat, nagy mennyiségű, 18. századi jellegű összeégett üveget, és néhány 18. századi kerámiatöredéket találtunk. Az elsővel valószínűleg kb. egy időben épülhetett a 3-4. cölöpsor felett álló kis ház (11. kép). Erre is érvényes, hogy építése idején a palánk már nem állott. Ez a ház nem égett le. Bontása során megfigyelhető volt, hogy megcsúszását valószínűleg az alatta lévő cölöpök elkorhadása okozhatta.

E házakat véleményem szerint a 17. század végén, a 18. század elején a külső várban élő rác katonaság lakóházainak tarthatjuk. A első ház leégése talán az 1705-ös ostrom eseményeivel hozható kapcsolatba.

Igen valószínű, hogy az általam az eddigiekben legkülső cölöpsorként említett cölöpsortól nyugatra a török korban még egy cölöpsor húzódott. Egy kisebb kutatóárokban találtunk ugyanis néhány, biztosan török kori cölöplyu11 .kép. A cölöpsorokra épült 18. századi ház

138