Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Gerelyes Ibolya: A gyulai külső vár a visszafoglalás korában és a 17-18. századfordulóján

.1

4. kép. Károlyi Sándor tüzértisztjének rajza 1705-ből

sőbbi, és valószínűleg legpontosabb felmérést Leopold Franz Rosenfeld hadmérnök készítette 1722-ben.23 (5. kép) Ekkorra már a külső palánk egy részét elbontották, és a várban élő rác katonaságot kitelepítették. A külső vár földbástyái azonban épen állottak, és nyitott volt a külső várat a derékvártól elválasztó középső vizesárok is. Ez utóbbit nem sokkal ezután temethették be, valamikor 1722 és 1754 között. A 18. század első felében készült metszeteken ugyanis (melyek arányaikban torzak, a környék jellegzetes épületeit azonban hűen ábrázolják) ez a vizesárok már be van temetve, az 1754-ben elbontott török dzsámi azonban még áll.34

Ezeket a 17. század végén, 18. század elején készült felméréseket Miran- dola 1562-es felmérésével összehasonlítva, a török kori erődítésekről a következőket állapíthatjuk meg:

Mivel a palánkvár bővítése gyakorlatilag Mirandola tervei alapján készült el, ezért ezt még Kerecsényi Lászlónak kellett elvégeztetnie. A vár palánkjain és földbástyáin a török korban jelentős átalakítást nem végeztek, nyilvánvaló azonban, hogy a palánkot folyamatosan javították, karbantartották. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a török korban helyezték át a külső vár bejáratát az ÉNy-i oldalra, és ekkor kellett épülnie a ma álló kaputoronynak is. Ez a kaputorony a 17. század 60-as éveiben biztosan állott már, hiszen leírásában Evlia Cselebi is beszél róla. „A torony tégla épület - írja -, s északra néző, tégla boltozató vaskapuja van. A kapu előtt, a Körös folyó felett száz lépés széles fahíd van, amely az említett külvárosba vezet.”15

132