Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Pálmány Béla: A nógrádi várak újratelepítése és a vitézlő rend sorsa (1690-1705)
biztosította a zálogügylet ideje alatt, a köznemesség nagy többségét alkotó birtoktalan - armahsta - nemesek viszont ún. inscriptionalis szerződés mellett juthattak egy - egész, vagy töredék - jobbágytelekhez, amelynek szántóföld, rét és kert tartozékainak saját kezükkel végzett megművelése révén biztosíthatták a maguk és családjuk megélhetését, de nem volt joguk a kizárólagosan a földbirtokos nemes által élvezett mellékes jövedelmekre, ti. a mészárszék, sör-, pálinka-, égettbor készítés és kimérés, malomtartás stb. ún. regálé haszonvételeire. Ez az utóbbi jogviszony tükröződik Fülek és Szécsény nemes lakóinak a Koháryakkal kötött szerződéseiben is. Az inscriptionalisták általában 100 Ft-ot fizettek a grófoknak a házhely és a kertek zálogbirtoklása jogcímeként, szabad legeltetést és faizást is kaptak, ennek fejében viszont sem cenzust nem fizettek, sem nem robotoltak, csupán a gabona- és szőlőtermés hetedének kiadását vállalták. Az inscriptio ideiglenes birtoklás volt, a nemeseknek ezért tudomásul kellett venniök, hogy a földbirtokos, ha megtéríti a kölcsönt és az építkezések értékét, bármelyik évben visszaválthatja curialis jogállású házhelyét. A beltelekhez egyébként sem Füleken, sem Szécsényben nem mértek ki szabott nagyságú szántóföld és rét tartozékokat, hanem minden művelésbe vett föld és kaszáló irtásnak minősült, amelyet a földesúr ugyancsak szabadon visszaválthatott és majorsággá fordíthatott. Szőlők telepítését is lehetővé tették mindkét oppidumban, azonban a fülekiek csak 1720-ban, a szécsényiek pedig 1760-ban vállalkoztak a később nagy jövedelmet biztosító plántálásra.16 Témánk szempontjából különös jelentőséggel bír a szécsényi telepítő urak számára kiadott instrukció 4. és 5. pontja. Ez ui. külön is szól a volt végvári lovas katonák és hajdúk letelepítéséről, megengedve, hogy 100 Ft értékig házat és gazdasági épületeket emeljenek, szabad legeltetést és faizást is kaptak, Koháry pedig biztosította a „fegyverviselőket”, hogy csupán „rendekhez képest illendő dolgokban való szolgálatokat” kívánja, semmiféle paraszti munkával, robottal nem terheli őket. Cenzust és hetedet egyébként ugyanúgy szolgáltattak a „fegyverviselők” is, mint a többi nem nemes lakos. Bár erre vonatkozó teljes névjegyzéket nem találtunk - talán nem is született - a szórvány adatokból egyértelmű, hogy Fülek és Szécsény lakóinak egy része volt végvári vitézek közül került ki. Az 1696-os megyei dicialis illetve országos portális összeírások a végvári múltú nógrádi települések lakosságát az alábbi rendi kategóriákba sorolták:17 Fülek: Birtokos nemesek házai 21 Armalisták házai 8 Katonai házak 13 Megj. : Majorsági házak és szántók Divény: Nemesek házai 5 Hajdúházak 4 Lakosok házai 4 Szécsény: Nemesi házak 14 Katonai házak 35 Megj. : A földesúr kegyelméből épített házakban laknak. Balassa- 8 telken élő jövevények gyarmat: és szabadosok. Kékkő: Inscriptionalista nemesek 103
