Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
1685. Az első győzelmek éve. Szolnok, Heves szabad!
mentén haladva szeptember 1-én Váchoz érkezett. Ott arról értesült, hogy a Tátnál megvert török had szerdára visszavonultában a budai, a váradi, a temesvári, s természetesen elsősorban az egri pasák seregével tartó katonaságát Egerbe, illetve Eger térségébe vezényelte, mivel attól tartott, hogy Lotharingiai Károly 1685. évi hadjáratát Eger vára ostromával, bevételével kívánja befejezni.344 Valóban. Az Udvari Haditanács a Thököly-országrészhez legközelebb eső török vilájet-székhely: Eger megtámadását fontolgatta, mivel, miként 1684-ben bebizonyosodott, az egri törökök számottevőfenyegetést jelentettek a Budát ostromló szövetséges keresztény sereg részére.345 Bécs védelmének irányítója, Rüdiger Starhemberg is azok közé tartozott, akik szívesen megpróbálkoztak volna Eger ostromával.346 Ilyen és ehhez hasonló álláspontokkal szemben Lotharingiai Károly 1685. szeptember 3-án Bécsbe küldött véleményében, - a szövetséges fősereg parancsnoki felelősségének teljes tudatában, - szembeszállt ezzel a hadműveleti tervvel. Eger, mint mondják-írta, - a természettől fogva Magyarország legerősebb vára, igen mesterien kialakított bástyákkal. Sok „rebellis”**1 mellett 4 ezer janicsár tartózkodik ott. Az ostrom tehát sok időt venne igénybe, és csak nagy nehézség árán járna megszerzése. Semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni a Dunának a hadsereg kiszolgálása, ellátása szempontjából való hasznos voltát; ugyanis az ellátás és az ágyúk az igen rossz utakon késedelmesen és csak felette nagy nehézségek árán lehetnének Eger alá szállíthatók. A jelenleg rendelkezésre álló hadsereg már fáradt a győzelemhez, de az ostromra elégtelen is, ugyanis egy részét az utak és a szállítás biztosítására hátra kellene hagyni, más részét pedig a váratlan támadások kivédésére, elhárítására kellene alkalmazni, avagy netalán a visszaforduló ellenség348 ellen kellene bevetni. Erős és egészséges katonából csak 40 ezer maradt. Egyedül a császári gyalogság pedig ilyen nehéz ostromon semminemű jó hozzáállással sem elegendő ahhoz, hogy az előző esztendő budai viadalának nehézségeit kellően helyrehozza. Az érsekújvári ostromban éppen nem kevesek vesztek el. És ha a már megfáradtakat és a kimerülteket hosszan tartó útnak, igen nehéz munkának, őszi esőzéseknek tennék ki, kimerítenék s kivált meggyengítenék a sereg ütőerejét. A szövetséges fejedelmeket pedig erre a vállalkozásra most nem lehetséges megnyerni. Az őszre hivatkoznak, s arra hogy a tüzérség és a szállítóeszközök az egri ostrom során a Dunától távoli, rossz és hosszú utakra távolodnának el. De hivatkoznak a 86
