Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
1685. Az első győzelmek éve. Szolnok, Heves szabad!
1685. AZ ELSŐ NAGY GYŐZELMEK ÉVE SZOLNOK, HEVES SZABAD! Az 1684-85. esztendő telén sem nyugodtak az egri török erők. Részben erős fegyveres kézzel biztosították hódoltsági területük adóztatását, részben pedig továbbra is segítették Thököly Habs- burg-ellenes katonai törekvéseit. Már február elején a hegyaljai Tályára és a környező helységeibe „hódoltató levelek”-et küldtek, hogy okvetlenül biztosítsák a szőlőtermelő gazdag településekből - zömében mezővárosokból, - az Egerbe fizetendő, lerovandó adót.329 Ugyanezekben a hetekben Thököly Imre összeszövetkezve az egri pasával, Debrecenre akart támadni. Azért vonta be a fejedelem az egri beglerbéget tervébe, „mert ha törökkel nem lésznek az kurucok, eltökéllették az debreceniek, hogy bé nem bocsássák . . . ”330 Kétségtelenül azért döntöttek így a debreceniek, mivel jobban tartottak az oszmánok fegyvereitől, módszereitől, mint a kurucokétól. A tervezett vállalkozásnak híre szállt, s a várható török dúlás elől „az Berettyó mellett egy falu, egy város nem maradott, . . . mind elfutottak előllök, mert rettenetes kegyetlenségek hallatik . . . ”331 1685. február 19-én már arról értesítették Apafi erdélyi fejedelmet, hogy „az egri pasa és kuruc hadak bé akarván Debrecenbe szállani, egy török sereg, egy kuruc sereg alája menvén, az kösség feltámadott az tanács ellen, kimentek a seregnek eleibe, resolválták magokat (elhatározták magukat, S. I.), hogy fejek fennállásáig bé nem bocsátják, . . . kénszerítettek visszatérni mind kurucok, törökök. Az egri pasa haza felé ment. . A jól értesültek úgy tudták, hogy „az egri pasát megaranyozták volt, ”332 azaz pénzzel megajándékozták, megvesztegették, hogy elkerülje Debrecen az egri pasa „látogatásnál. Az egri beglerbég fegyverre kelése Debrecen ellen sértette az erdélyi fejedelem érdekét, s ezért ellene segítséget kért a török Portán, hogy „ne engedjék őket nyomorgatni, prédálni, károsítani, 83