Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)

A hanyatló fényű török félhold. 1683-1684

esztendők során, hogy a vármegye amúgy is nehéz sorban tengődő, kiszipolyozott s megfogyatkozott népére a kétfelé való adózáson felül a nyakába szakadtak az egyre nagyobb mértéket öltött török- ellenes hadjáratok szövetséges keresztény hadainak a lakosság teljesítőképességét messze meghaladó katonatartási követelései, költségei, „sarcolásai” is. A vármegye vezetői, tisztikara igen nehéz és kényes helyzetben volt, mivel szíve-lelke mélyén tisztában volt ugyan a gondjaira bízott kettős megye mezővárosi és falusi lakosai számának egyre intenzívebb csökkenésével, de ugyanakkor teljes súlyával és hatalmával nehezedett rájuk a császári katonai apparátus ellentmondást nem tűrő követeléseinek egymást érő lavinája. Látni fogjuk, hogy a török uralom alól való felszabadító harc elkövetkezendő esztendeinek során a katonai kormányzat, illetve annak Heves és Külső-Szolnok vármegyékben tevékenykedő különböző rangú s beosztású parancsnokai minő vas szigorral rendelték el szinte teljesíthetetlen parancsaik teljesítését. A felszabadító küzdelmek ezen vonatkozásai részleteiben ismeretlenek, feltáratlanok megyénkben; éppen ezért területéről a törökök kiűzésével kapcsolatos harcoknak ebbe a mélyen emberi vonatkozásaiba is szükséges beletekintenünk, azon legkevésbé sem titkolt szándékkal, hogy bemutassuk a maga rideg tényszerűségében: a magyarországi török hódoltság felszámolásában, az oszmán hódítók kiűzésében minő jelentékeny mértékben vette ki részét Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék népe is. A törökök uralmának ezen utolsó néhány esztendejében a szövetséges keresztény katonaság lényegesen súlyosabb mértékben terhelte meg a vármegye népét, mint az egri beglerbég pasa, vagy a hatvani és szolnoki szandzsákbég az utóbbi 10-15 év alatt.

81