Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
A hanyatló fényű török félhold. 1683-1684
felkelést, a „personalis insurrectio”-t, mivel, - miként írta, - a török szultán nagy katonai készülettel hadra kelt az osztrák császár ellen. A közgyűlés azonban tárgyilagosan állapította meg, hogy a kettős vármegye „a török iga miatt”, - azaz mivel egész területe a hódoltság része, - arra képtelen. De mivel Thökölynek 50 ezer magyar forintot kellett követe útján a török Portának fizetnie, megyénk a jókora summából 990 forinttal vette ki a maga részét.266 1683. június 9-én a közgyűlés a vármegyei insurrekciós csapat vezetésével Tassy Mihály alispánt bízta meg. Csapatvezetőnek („ductor”) pedig Szökő Mihályt választották az ő, helyetteseik, az őrparancsnok, a zászlótartó, a kürtös, a dobos és a hadbíró fizetését állapítva meg.267 De nincsen semminő adatunk arra, hogy a Heves és Külső-Szolnok megyei felkelő csapat valóban össze is állt. A levéltári adatok arról vallanak, hogy képtelenek voltak a török uralom alatt a férfiak hadra kelni; s panaszolják, hogy azokban a zavaros időkben nem hagyhatják magukra családjukat.268 A gyöngyösieknek a felkelést az egri törökök szigorúan megtiltották.269 Kiderült azonban, - miként ezt maga Thököly írta, - hogy a vármegye „az inhabilis (alkalmatlan, azaz fegyverviselésre alkalmatlan, S. I.) emberektől az insurrectio helyett . . . pénzt vött fel, holott az mi feltött célunk az, hogy ez idén való . . . személye szerént való táborozásnál nyerhesse el ki ki közöttünk maga örvendetes és kívánt szabadító nyugalmát ...” Thököly keményen a vármegye fejére olvasta, hogy parancsa úgy szólt, miszerint „az kik in- habilisak, azok adgyanak alkalmatos lovast maguk helyett, akik pedig habilisak - s módgyuk vagyon benne, - azok törvény szerint és személy szerint insurggállyanak . . .”270 Bécsben sem ültek - mint már említettük - ölhetett kézzel: 1683. március 31-én véd- és dacszövetséget kötött Habsburg Lipót Sobieski János lengyel királlyal a várható török támadás kivédésére.271 Eddig nem is volt sejthető, hogy aTörök Birodalom részére oly végzetesnek bizonyult 1683. évi Bécs ellen indított hadjáratban minő számottevő szerepet kapott és viselt az egri beglerbég pasa és hadinépe, s hogy mily súlyos pusztítást okozott a kettős vármegyénkén át a hadjáratra felvonuló tatársereg. A Heves megyei Átányon lakó „mind az nemes, mind az hajdú rendek” elpanaszolták az alispánnak, hogy „az idegen tatár nemzetség sokat megsebesített közülönk, ki meg is halt, . . . Az lovakat elnyerte . . . minden ló odavan ... Az embereinket elhajtották . . . Isten tuggya hónán, mikor bocsáttyák vissza, mert még akiket alá
