Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
Török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon - Heves, Külső-Szolnok, Borsod vármegyék és a Jászság
erőkkel a várost.151 Egyébként ugyanabban az esztendőben foglalták el a törökök Gyulát is. A jól értesült kortárs, Istvánffy Miklós úgy tudja, hogy Musz- tafa budai beglerbég rendezett be castellumot a jászberényi ferences kolostorában, illetve körülötte.152 Musztafa 1566-tól 1578-ig töltötte be a budai beglerbég pasa tisztét.153 E két adat egybevetése alapján tehát hitelesnek fogadhatjuk el az 1566-os időpontot, mint Jászberény török katonai kézbe való vételét. Általában elfogadott, hogy a török nyomban a város katonai elfoglalása során rendezte be a klastrombán az erődöt és építette ki körülötte a palánkfallal és sánccal övezett erődítményt. Fodor Ferenc - sajnos forrásra való hivatkozás nélkül, - arról tájékoztat, hogy a kolostorerőd kialakítására csak 1583-ban került sor.154 Fodor állítása feltehetően azon alapszik, hogy abból az esztendőből ismeretes név szerint a jászberényi erődítmény parancsnoka, Bajazid személyében. 1584-ben, 1589-ben és 1593-ban pedig a török források már jászberényi kádit is említenek.155 Szántó Konrád, a jászberényi kolostor monográfusa viszont Gyárfás István és mindenekelőtt Istvánffy Miklós nyomán arra a logikus és reálisnak látszó álláspontra helyezkedik, hogy a szerzetesek kolostora nyomban a város elfoglalása után a hódítók kezére került.156 Valóban hihetetlen, hogy a város legvédhetőbb, legjelentékenyebb épületét hagyták volna a törökök a barátok kezén. Az történt tehát, hogy a kolostorra a török nyomban rátette a kezét, de a szerzeteseket egy ideig még megtűrte a városban. Szántó Konrád azon a véleményen van, hogy a vár 1570-re minden bizonnyal elkészült, amit az is hitelesíteni látszik, hogy az akkor már Jászberényben állomásozott török katonaság fenntartására az évben a közeli Borsóhalma puszta használata fejében a herényieket különböző szolgálatra kötelezték.157 A törökök a jászberényi erődítményt „Dzsánfedá”-nak azaz magyarul lélekfeláldozónak nevezték el.158 Levéltári adatok tanúsítják, hogy a jászberényi barátok 1564- ben a budai beglerbégtől engedélyt nyertek arra, hogy hivatásukat szabadon gyakorolhassák, s az egyik kolostorból a másikba mehessenek.159 A derék szerzetesek, akik 1586-ig a városban lakhattak, rendszeresen még Kecskemétre is átjártak igét hirdetni,160 s csak a 15 éves háború hadieseményei folytán kényszerültek elhagyni városukat.161 45
