Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)

Eger a kapituláció útján. 1687. november 28.

a császárt is mellőzni kívánta. (!) Emlékezhetünk, hogy már márciusban a katonai „hírnév” megszerzését jelölte meg csapatai sikere céljául Egerben.

A császári altábornagy Rusztem egri pasával való alkudozását abból az Eperjes városából intézte, ahol az általa felállított „vértörvényszék”, az „eperjesi laniena” azaz mészárszék 24 ártatlan férfiút adott hóhérkézre. Ugyan Lipót császár generálisa tettét „dicséretesének minősítette, de az országszerte támadt felháborodás nyomán novemberben feloszlatni kényszerült a hírhedt eperjesi politikai bíróságot. Méltán írhatta II. Rákóczi Ferenc Emlékirataiban Caraffáról: „. . . emlékezete nem márványtáblára, de minden élő magyarnak szívébe vérbetűkkel marad beírva . . . ’,808

Ki sem jellemzi jobban Caraffa tábornokot, mint Louis Hector Villars ezredes a bajor választófejedelem törzskarában, az 1687. évi hadjárat részese: „Caraffa, a lovasság tábornoka kegyetlenségével tűnt ki, és azzal, ahogy a szerencsétlenektől elcsalta a pénzt. Több olyan összeesküvés felfedezésével vált hírhedtté, amelyekről azt mondják, hogy sosem léteztek, de amelyek az ő saját érdekét szolgálták. Olyannak tartják, aki képes a hasznára fordítani a dolgokat. ”808a

235