Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)

Hadműveleti tervek az 1687. esztendőre. Az egyik cél Eger bevétele

Az 1687. évi hadjárat során az eszéki Dráva-hidat az ellenségtől minden körülmények között el kell foglalni, hogy ezzel egyszer s mindenkorra elejét vegyék török erőknek Belgrád felől Buda, vagy éppen Magyarország nyugati fele ellen való felvonulásának.

. Ugyanakkor nagy hadsereggel legelőbb Egert kellene megtámadni, és minden eszközzel megkísérelni elfoglalását - írta a főparancsnok, - mielőtt az ellenséges seregek odaérkeznének, ami - úgy hisszük, - kivihető lenne, ha időben hozzákezdünk, mivel az ellenség előtt hosszú és nehéz menetelés van ahhoz, hogy odaérjen, és semmiféle kisebb őrhely, vagy lehetőség nincsen, hogy raktárakat létesítsen . . . Ha Eger elfoglalása sikerülne az ellenség odaérkezése előtt, azután aszerint, amint a legjobbnak ítélnénk, lehetne az összes egyesült haderőkkel ellene vonulni . . . ” s a töröknek a Dráván való átkelését megakadályozni, valamint Székesfehérvárt ostrom alá venni.

. . Számomra úgy tűnik - jegyezte fel Lotharingiai Károly, - hogy ez a terv hódítás lenne, amely a legkönnyebben megtartható és következményében eléggé jelentős, hisz a császár uralma alá juttatná a Duna-Tisza közét egészen Eszék magasságáig, hiszen a bányavárosok addig ki voltak szolgáltatva a véletlennek, amelyben Eger környéke nyugtalanítja őket. . . Kitartok az egri haditerv mellett ...”

A főparancsnok elengedhetetlennek tartotta, hogy „a váradi hadművelet*™ idején bizonyos csapatokat hagyjunk Eger helyőrségének sakkban tartására. Főleg azt tartom szükségesnek, hogy megkíséreljük fenntartani őfelsége csapatainak azt a fölényét, mely úgy tűnik, a törökkel szemben megvan a hadjárat tervében ...”

Lotharingiai Károly 1687-re három haditerv-variációt dolgozott ki: a nándorfehérvárit, a váradit és az egrit.

„Eger vagy Székesfehérvár és a Dráván túli terület elfoglalása számomra a legbiztosabbnak tűnik, és az egészítené ki leginkább őfelsége számára a hódítást, mert miután Buda már a miénk, és egyúttal ez jelentené a legalkalmasabb hatást, és az látszik számomra oly eredménynek, mely a jövőben biztosítandó őfelsége országai közötti összeköttetést. . . Ha őfelsége Egert bírja, és rákényszerülne a békekötésre, őfelsége előnyben lesz ebben a háborúban néhány erősséggel, . . . melyek szomszédosak egymással, ha pedig Váradot elfoglalva kényszerül békére, a törökök viszont Eger birtokában maradnak, őfelsége országában állandóan nagy ellenséges erősség lenne beékelve, és Váradot nehezen tarthatná ...”

163