Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
A vármegye keserves élete 1686-ban a katonai terhek elviselhetetlen súlya alatt
ménye ismét Korompay Péter püspök-főispánban volt, aki már több esetben járt közben érdekükben. Most Bulyovszky Ferenc alispánt, s mellé adva Mocsáry Balázst küldték fel Kassára. Tanulságos a két deputátusnak adott instrukció: „. . . az egész vármegye Gyöngyösön kívöl elpusztult, mely pusztulásnak is nem egyéb az oka, hanem őfelsége armadájának egész vármegyénkben való subsistentiája, aki mindenütt valamit valahol kaphatott, megemésztette, s azonkívöl az portiókat is az szegénységen megvonták (megvették, S. I.), .v nem is úgy az mint az nemes vármegye limitatiója volt, hanem valamint önnön magának Véber úrnak tisztét contrac- tusra hozván a szegénységet vasban való verettetése által, s úgy pusztította el az egész városok, falvak lakosit, úgy hogy már sehonan semmi modalitásunk nincsen, hanem csak legkisebbik provisiótis tehetnénk őfelsége szolgálatában, s költségek megszerzésében ... sehonnan semmi provisiót nem tehetvén, tiszteink búsítanak militaris executiókkal, áresomokkal fenyegettetnek, tellyességgel el akarnak búcsúzni tisztüktűl (hivataluktól, S. I.) az honnan is nagyobb és újabb confusio következhetik ...” A megye követének közbe kellett járnia a főispánnál: . . ta- lállyafel úttyát-módját, hogy az kívánt quantumok terhétül felszabaduljon vármegyénk őfelsége kegyelmes dispensatiója (intézkedés, S. I.) által . . . mutasson módot benne, honnan telhessék ki, mert az egész vármegyei szegénység elpusztulván, tellyességgel sem imposi- tiót (adókivetés, S. I.) nem tehetünk, és ha tennénk is, in vanum la- boravimus (hasztalan cselekedtünk, S. I.) mert azt soha senki ki nem szedheti (be nem hajthatja, S. I.) maga a jó Isten tudhatván, hova és melyik szegletére az országnak szállódon el az szegénység . . .”551 Az alispán küldetése és tárgyalása a főispánnal láthatóan semminemű eredményt nem hozott: minden maradt a régiben. Újabb és újabb, valóban elviselhetetlen és méltatlan terheket róttak a királyi biztosok, a kassai Szepesi Kamara, sőt egyes várak kapitányai is a valóban nyomorúságba süllyedt vármegye népére. 1686-ban sem enyhült a katonai terhek sorában a Borsod megyei Ónod várához teljesítendő közmunka sem. Már kitavaszodáskor, március 1-én az ottani élésház pékműhelye építésére rendelte ki megyénket a kassai Szepesi Kamara.552 Ennek az ügynek a megtárgyalására az efélékben már járatos, és a szolnoki vár tömlöcéből csak a közelmúltban szabadult Nagy Márton szolgabírát küldte ki a vármegye Ónodra. De mivel a megye 140
