Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
Eger felszabadítását érlelő győzelmes 1686. esztendő
nők, Pest-Pilis-Solt, valamint Csongrád vármegyék népét közmunkára szólította fel. Eszerint portánként 12 gyalogmunkást, 4-4 szekeret, szekér fát, valamint „öreg gerendáikat parancsoltak Szolnokra. E rendelkezés végrehajtásával bizonnyal nem siettek a megyék, mert szeptember 15-én az utasítást meg kellett ismételni.536 Az egri törökök még Hatvan feladása után is, mielőtt szorosra záródott volna a város és a vár körül a blokád gyűrűje, a távoli Jászságban is hatalmaskodtak. 1686. október 5-én a jászberényiek a szolnoki „hadi kommisszárius” segítségét kérték, mivel „bíróinkat, - miként írták, - az mostani basa befogta és árestomban tartja, azt tette fel célul, hogyha ezer bálvány-fát, kétezer kila (9 378 000 liter, S. I.) búzát, ötven szekeret, kétszáz gyalogot be nem küldünk, az árestomban levő bíráinkat felakasztja, városunkat tűzzel porrá, hamuvá teszi, a népet elraboltatja . . . ”537 Az északkeleti országrészben minden számottevő katonai mozgolódást Eger ostromára való készülődésnek tulajdonított a közvélemény. 1686. november 4-én azt jelentették Apafi erdélyi fejedelemnek: „. . . Tokajnál is Tiszán innét való szekereket marhástul tartóztattak meg, kikre munitiókat és bombákat raktak, álgyúkat vontak ki, mely felől oly hírt hoztak, hogy Eger alá fognak menni, mert az egriek messze az bányavárosokig tőitek sok károkat excur- siókkal...” Ugyanezen levélből derül ki, hogy az egri török bátran tehette ezt, hiszen bár Carafa altábornagy már megérkezett Szolnokra, „de még a hadak oda nem érkeztek.”538 Az egri beglerbég zavartalanul továbbra is fenntartotta kapcsolatát az oly hosszú idő óta ostromlott, s Zrínyi Ilona által elszántan védelmezett munkácsi várral. Még 1686. december 20-án is Do- bay Zsigmond azt jegyezte fel munkácsi naplójába, hogy „egy embert küldött asszonyunk őnagysága levelekkel Egerbe a pas- sához. ”539 Eger katonai jelentőségére nyomatékkai utal az is, hogy amikor 1686 júniusában Scherffenberg altábornagy Erdélyben tárgyalt bizonyos várak átadásáról, azt a választ kapta a politikai harapófogóban élő erdélyiektől, akik még mindig komolyan tartottak a töröktől: „. . . nem merjük adni, valamég Budát, Egret, Váradot, Nándor-Fehérvárt magáévá nem teszi a kereszténység . . . ”540 135
