Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
Eger felszabadítását érlelő győzelmes 1686. esztendő
Vagy pedig netalán már Hatvan alól rendelték vissza a budai táborba. Egyébként ugyanebben az időben az egri törökök Hatvan közelében nagy vérengzést végeztek. Az történt ugyanis, hogy a magyarok ott néhány tatárt megvertek, mire a török katonaság 500 huszárt Hatvan környékén levágott.485 Nem tartható kizártnak, hogy itt ekkor nem egri török katonákról van szó, hanem éppen a Szegedről Eger felé tartó élelmiszerszállító konvojt kísérő, azt biztosító oszmán fegyveresekről; -sa tatárok talán éppen velük tartottak. 1686. július közepe táján Carafa csapatai zömével még a Tisza melletti Polgárnál állott, ami feladatát „az egri (török) helyőrség elleni csapás” képezte. Rövidesen pedig már Eger felé való vonulásáról tett jelentést Bécsbe.486 Carafa tábornoknak azonban nem az Eger elleni támadás volt a feladata, hanem annak Szolnokig terjedő déli előterének biztosítása és az egri törökség elszigetelése. A kiéleződött és veszélyesnek tetsző helyzetről hű képet fest a budai táborban tartózkodó jól értesült olasz önkéntes, Francesco Grimani 1686. július 16-án írt levelében: „. . . Az ellenségnek Hatvan környékén ötezer lova van, ámbár a hír ezek számát nyolcezerre fújja fel; ezeknek rendeltetésük inkább az, hogy a mieinket aggodalomba ejtsék, a takarmány szállítókat487 nyugtalanítsák és minket erőnk megosztására kényszerítsenek, mintsem, hogy azon célt és reményt táplálhatnánk, hogy onnan a Dunán át a várba segítséget hozzanak. Mégis azt mondják, hogy kiadatott a parancs (ti. a törököknek, S. I.), hogy minden módon meg kell tenni a kísérletet, hogy az eddigi basa helyett másikat vigyenek be . . . Carafa és Heissler egyesültek és előrenyomultak Hatvan felé, de nemigen távozhatnak el messzire Szolnoktól, és csapataik gyengesége miatt és saját veszedelmük nélkül nem támadhatják meg az ellenséget...” Grimani úgy tudja a budai szövetséges táborban, hogy a szolnokiaknak, s magának Lotharingiai Károlynak is minden reménye az Erdélyből Magyarországra, Buda vára alá rendelt Friedrich Scherffenberg altábornagy hadtestében volt. Fel is vetette levelében ezt a gondolatot az olasz önkéntes: „. . . az ő támogató mívele- te a Tisza mentén, az esetre, ha Szegedet megtámadná, igen előnyös volna ...” (De Scherffenberg még mindig mélyen benn Erdélyben járt.) „. . . Mondják, hogy Eger mindennel el volt látva, csak élelmiszerekkel nem, de most a szeraszkir nagy mennyiségben hozott ilyeneket a városba . . . ”488 123
