Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Függelék. Szemelvények a devóciós tárgyakra vonatkozó korabeli forrásokból
1699. évi leltár ,,... a boldogságos Szűz ezüstszobra, fején keresztes korona, karján a kis Jézus egyik kezében aranyalmát, a másikban kis ezüst érmet tartott, a szobor minden más ékesség nélkül való volt és lábai alól az a szekrényke is hiányzott, melyben hajdan nyolcvannégy ereklye volt. ” u.o. 4. köt. 628. ,,Egy nagy gyöngyökkel és rózsákkal ékített üveges és két nagyobb, ezüstpléh- vel bevont rámáju ereklyetartó. Két nagy rámában viasz Agnus Dei. Négy majdnem egyenlő nagyságú, kisebb ereklyetartó. Két feketerámás, fekete bársonyra hímzett kép. Három feketekeretes üveges ereklyetartó (egyikben viasz Agnus Dei) Üveges rámában Szt. Benedek, a másikban Szt. Scolasztika ereklyéi... Két szekrénykében és két vánkoson vértanúk ereklyéi. Fekete bársonyalapon Szent Benedek és Scolasztika aranyrámás ezüstképei. Körülbelül harminc aranyozott, fekete és egyszerű keretű ereklyetartó. Tizenöt különféle üveges kép és Agnus Dei. Végül különféle szentek ereklyéi. ” u.o. 4. köt. 629. ,,A Szűz Mária szobrán egykor a következő, még meglévő díszítmények voltak: egy aranyláncoskáról csüngő színarany érem, egy aranyozott ezüstéremről függő ezüstkeresztecske; nagy aranyozott ezüstérem, amelynek egyik felén keresztelő Szent János, a másikon a kánai menyegző domborműve volt klárisból való aranyozott ezüstláncos olvasó, egy makkalakú kővel ékésítettt kis aranyozott ezüst keresztecske; egy ezüstbe foglalt rubin; egy szekrényke amelynek egykor a Szűz Mária szobra alatt volt a helye, telve ereklyékkel és viasz Agnus Deikkel. Végre egy különféle ereklyékkel telt, kinyitható színarany és egy másik üveges ereklyetartó, amely utóbbit a Megváltó és a boldogságos Szűz képe ékítette, mind a kettőt Rómából hozták. ” u.o. 4. köt. 631. A KOLOZSVÁRI JEZSUITA KOLLÉGIUM DIÁKJAI HÚSHAGYÓI VENDÉGESKEDÉS ALKALMÁVAL AJÁNDÉKOKAT KAPTAK 1693 k. ,,Innepeken, de kivált sátoros ünnepeken, annyi étkek, borok volt mindenik asztalnál, hogy meg sem ehették, s meg sem ihatták, kivált fárásáng farkán, de akkor felestökömre, osonnyára sült kolbász s azféle mindenkor elég volt mind az két asztalhoz valóknak, az felett annyi Agnus Deit, olvasót, képet s azféle apró szent ajándékocskákot, kivált az convie tor oknak (mert az szemi- naristáknak is adtak valami keveset) annyit adtanak az páterek és az mesterek, hogy alig győzték eljátszodni. ” Apor Péter: Metamorfosis Transylvaniae. Bukarest, 1978. 159. 76
