Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon
Az Agnus Dei-két rendszerint ereklyetartós oltárékítményeken helyezték el (35. kép), vagy keretben üveg alatt kisebb méretű apácamunkákon (101. kép). Több adat is utal rá, hogy szinte előírásszerűén helyezték el templomokban, kápolnákban álló Madonna-szobrok lábánál kis ládiká- ban összegyűjtött Agnus Dei-két minden különösebb díszítés nélkül 39 Többféle méretű viaszmedált is készítettek, az'egészen kisméretű 2 centiméterestől all centiméteresig. A méretektől függetlenül az egyik oldal mindig Isten Bárányát ábrázolja a győzelmi zászlóval, amint a világhatározat hétpecsétes könyvén ül, mely az üldözők pusztulásának határozatát tartalmazza.49 Szokásos körirata így szól: „Nézzétek, az Isten Báránya! O veszi el a világ bűneit.”41 Isten Báránya alatt rendszerint a pápai címert és a viaszmedál kiadásának évszámát helyezték el. Az Agnus Dei-k hátoldalán pedig, egy-egy szent alakját, vagy a pápa arcképét, esetenként bonyolultabb többalakos kompozíciókat ábrázoltak (102/a —b kép). Sérülékeny anyaguk miatt Magyarországon ma már csak kis számban találhatók Agnus Dei viaszmedálok. Ezért is jelentős az a közel harminc darab 18. században kiadott Agnus Dei melyeket az egri érseki palota kápolnájában, egy ládában őriznek. Ebben az együttesben a legkorábbi kiadású, Szt. Erzsébetet ábrázolja, melyet 1676-ban XI. Innocentius pápa bocsátott ki. A kolostori viaszmegmunkálásnak néhány kiemelkedő példájával is ta lálkozhatunk ami jelzi, hogy az anyagában színezett viaszöntéshez mesterfokon értettek a kolostori közösségekben. A 18. században a legelterjedtebb és legtöbb variációban készült viaszmunkák a kisded Jézust ábrázolták. Ezzel a technikával készítették az ún. betlehemes szekrények alakjait és berendezését. (103. kép) Feltehetően egy ilyen szekrény berendezéséhez tartozhatott az a jászolban fekvő, gyermek Jézust ábrázoló viaszszobrocska, mely az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből került kiállításunkba (104/a — b.). E viaszmunkák között akad olyan dokumentum értékű is, mint a müncheni augusztinusok második világháborúban elpusztult kegyoltárát, a kisded Jézus viaszból formált kegyszobrának másával megörökítő apácamunka (105. kép). A barokk-kori oltároknak is kedvelt díszük volt a kisded Jézus viaszszobra. Erről tanúskodik az egri Rókus kápolna egyik leltárjegyzéke, mely arról tudósít, hogy még 1943-ban is dísizítette az egyik oltárt ilyen szobor.42 A viaszfigurák között ritkán találunk datált és szignózott alkotást. Restaurálás közben a 19. századi átfestés eltávolítása után vált láthatóvá egy 18. századi színezett viaszplasztika jelzete, miszerint Giorgio Sindler 63
