Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon
A legnagyobb számban olyan apácamunkák készültek, melyek keretben, üveg alatt, virágkoszorús poliondísszel öveztek, pergamenre, papírra, textilre, rézlemezre festett v. nyomott szentképecskéket. Ezek közül a legreprezentatívabb darabok egyike, karéjos záródású ezüstkeretben, mértéktartó polion virágkoszorús dísszel övezve ábrázolja a gyermek Jézus festett arcképét (címlapon kat.sz. 178.). Az ilyen kvalitású főúri darabok győzhetnek meg bennünket — az írásos források mellett — arról, hogy a devóciós tárgyak esetében nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett népművészetről. Sokkal inkább egy olyan világról tudósítanak bennünket, amelyben a lelki higiénia tárgyi manifesztitációiként tűnnek föl a devóció diktálta díszítőkedv megnyilvánulásai, a kultúra olyan meghatározó részeként, mely minden társadalmi réteghez eljutott és fontos szerepet töltött be életükben. A poliondísz közepén elhelyezett szentképek számtalan anyag fölhasználásával készültek. így került tűzaranyozott rézlemezre, olajfestékkel festve egy kvalitásos rokokó piktura: Árpád-házi Szt. Erzsébet alamizsnát ad a koldusnak (78. kép). A kor tipikus ikonográfiái felfogása szerint, Mária Teréziát festették meg, mint Szt. Erzsébetet. Sokszor üveglapra (hinter- glass) festettek v. csiszolt tükörrel kombinálták a pergamen miniatűröket (79-81. kép). A virágkoszorús poliondíszítésű kompozíciók között technikai szempontból is figyelemre méltók a Szt. Mihály arkangyalt ábrázoló, zsírkőfa- ragványokat alkalmazó apácamunkák (82. kép). A sátánnal viaskodó harcos szent alakjának egymáshoz nagyon közel álló stilizálása — az itt látható munkákon — és a külföldi szakirodalomban publikált tárgyakkal mutatott rokonságuk azt engedi feltételezni, hogy a zsírkőfaragványokat talán egy műhelyben faragták, vagy a szent általunk eddig nem ismert szobra szolgáltatta a közös mintát. Ez utóbbi azért tűnik valószínűbbnek mert a miniatűr Szt. Mihály szobrocskák egyáltalán nem mutatnak tipikus barokk formákat és stilisztikai jegyeket, inkább középkori reminiszcenciákat sejtetnek. A poliondísztől némileg eltérő az ún. római-munkával készített keretdekoráció. Az aranyozott papír-rouléból készített plasztikus díszeket az ötvösfiligránok mintájára formálták. Helyenként csiszolt, színes üvegszemeket foglaltak a papírornamentika közé, ezzel is az ötvösmunkák illúzióját keltve. E technika a 18. századtól egészen századunk elejéig használatos 56
