Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Knapp Éva - Tüskés Gábor: „Öltöztetve vagyon vörös bársonyba..." Feldíszített katakomba szent ereklyék Magyarországon

relése: kard, tollas sisak, valamint egy kerek pajzs, közepén Krisztus-mo nogrammal. A koporsó belső falát borító selyembrokát anyagra flittercsil lagokat erősítettek.

*

Az ereklyedíszítésben alkalmazott technikákról összefoglalóan elmondhatjuk, hogy lényegüket tekintve két nagy csoportra oszthatók, amelyeket rendszerint egymással párhuzamosan alkalmaztak. Az egyik a különféle hímzések csoportja, amelyre elsősorban a nagyobb felülettel rendelkező ruhadarabok adtak lehetőséget. A selyem-, arany- és ezüstszálak felhasználása a hímzésben tette lehetővé az ékkövek, gyöngyök és flitterek felerősítését. A ruhákat díszítő hímzett dísz nagyrészt növényi motívumokból áll, de előfordul geometrikus minta és vallási szimbólumok alkalmazása is. A hímzés alapanyagául szolgáló szövetanyagok között a selyem és a bársony fordul elő a leggyakrabban, de találkozunk a brokáttal és más nemes anyagokkal (selyembársony stb.) is. A felhasznált szövetanyagok színei között a vértanúság egyházi színének megfelelően a vörös uralkodik, néha az arany kerül előtérbe. Emellett a zöld, kék, sárga és fehér különböző árnyalatainak alkalmazása is előfordul, ami gyakran a kontraszthatást illetve a vörös szín kiemelését szolgálta.

A hímzések mellett alkalmazott másik jellegzetes technika az ún. polion díszítés, amikor az apácák arany-, ezüst- és selyemszálakból, sodrott és hurkolt huzalokból, előre elkészített levelekből és virágokból, gyöngyökből, csiszolt üvegekből és színes ékkövekből különböző szalagokat, csokrokat és más díszítő elemeket készítettek, amivel a csontokat körülfonták és amelyeket az öltözék hangsúlyosabb részeire felerősítettek. Ez a megoldás lényegében megegyezik a kisebb méretű kolostormunkákon alkalmazott filigrán technikával, itt tulajdonképpen a magánáhítat céljára szolgáló kisebb tárgyakon (ereklyetartókon, viasz domborműveken, szentképeken stb.) alkalmazott technika ismétlődik meg valamivel nagyobb méretben.

A díszítésnél, a hímzésnél, a spirálok, sodronyok stb. előállításához az apácák speciális szerszámokat használtak, amelyek nem csupán mesteremberektől, hanem — mint a külföldi példák alapján tudjuk43 — férfikolostorok ügyeskezű lakóitól is származhattak. Ilyen eszközök voltak a különböző orsók, pálcák, gombolyítótűk, csipkeverők, árak, szálvezetők, hurkolok stb. A nyersanyagok nagy részét — mint például a selymet, fémszála38