Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Szilárdfy Zoltán: Devóció És Dekoráció "Fris kisded kép, apácza munka”
szi tevékenységnek egy másik területén, a pergamen — festésben is jelesnek bizonyult. A rokonságban fennmaradt pergamen szentképeket Né- methy remekműveknek nevezi, polion díszítményekben gazdag magánol- tárkája pedig, a leleményes „alakzatok” miatt mesterének kiváló ügyességét dicséri.8 A rend feloszlatása után unokaöccsénél, Falkoner Xaver Ferenc festőnél talált otthonra, akinél élete utolsó éveit töltötte. Megszokott foglalatosságaival még öregségében sem hagyott fel, akkor is rajzolt, festett, polionmunkákat készített. Munkáinak gazdag gyűjteményét gondozója Ferenc örökölte. Sajnálatos módon ezeknek nyoma veszett, s ma már egyetlen azonosítható munkája: a budai klarisszák 1742-ben megalakult Üdvözítő Szívéről nevezett társulati könyvének akvarellel festett címlapja is ismeretlen helyen lappang. Falkoner Xavér Ferenc festő gyermekei közül két leánya: Mária Jozefa Jácinta (1763- 1814) és Anna Mária Kressencia (1767 — 1829) angolkisasszony lett, akik szabadidejüket szintén az apáca-művészetnek szentelték.9 Magukat a miniatűr képeket többnyire metszetek után festették. Az üvegezett, mélyített keretekben csillogó, arany-ezüst sodrott és hurkolt huzalokkal, selyembársony virágokkal ékes szentképek főúri és polgári otthonokban egyaránt megtalálhatók voltak. Az ékkövekkel, gyöngyökkel, színes, csiszolt üvegekkel tarkított sodronydíszítmények közé, rendszerint nevüket apró feliratos szalagokon jelezve, szentek ereklyéit rejtették. Egy 1744-es erdélyi adat ,,iiveg tékába való fris kisded kép, apácza munka Cum acclusis reliqiis Sanctorum” a saját korából igazolja állításunkat.10 Az ereklyés házi szentképekben realizálódott a Tridentinum szellemi törekvése, a reformátorok kép- és ereklyetiszteletet tagadó tanításával szemben. így alakult ki Nyugaton egy olyan szentkép-típus, amely a keleti egyházak ikonjaihoz hasonlóan tiszteletre kötelezett, még a családi otthonokban is. Tudjuk ugyanis, hogy a keleti ikonfestészetben szokás volt a festékben ereklyeport keverni, s így méginkább kifejeződött az ikon szakrális mivolta. A privát devóciónak megfelelő, együttes kép- és ereklyetiszteletre már a korábbi századokból is előfordul számos példa, melyek a barokk-kori szentkép-művészet előzményének tekinthetők. A privát áhítatot szolgáló táblaképek és házioltárkák keretébe, már a késő középkortól kezdve szívesen foglaltak apró ereklyéket. A szentek csontszilánkjain kívül, a csillogó sodrony díszítmények között, nem egyszer alkalmazták az ereklyeként 18
