Havassy Péter: Heves Megye középkori tisztségviselői - Studia Agriensia 6. (Eger, 1986)

Előszó

ELŐSZÓ

A tisztségviselők kilétével és működési idejük megállapításával külön történeti segédtudomány, az ún. archontológia (görög szó- összetétel: archón = vezér, főnök, tisztviselő; logos —beszéd, tudomány) foglalkozik.

Heves megye világi archontológiájáról teljességre törekvő tanulmány még nem látott napvilágot. A történeti Magyarország egészét vizsgáló művek a megfelelő helyen foglalkoznak ugyan megyénk tisztségviselőivel — elsősorban az ispánnal —, de legtöbbjének adatai pontatlanok. A fennmaradó kisebb hányad megbízhatónak mondható, ezek viszont csak szűk keresztmetszetben, sokszor csak egy-egy uralkodó időszakára vonatkozóan vizsgálják a kor archontológiáját.

A megye történetével foglalkozó szerzők (Kandra Kabos, Ba- lássy Ferenc, Orosz Ernő, Bártfai Szabó László, Nagy Béni)1 is csupán néhány adattal tudták munkánkat segíteni, igaz, hogy vizsgálódásuk célja nem középkori archontológia összeállítása volt. Csak abban az esetben került sor tanulmányaikban néhány tisztségviselő jól adatolt bemutatására, ha az bizonyító anyagként szerepelt, de műveikben jórészt csupán „forgácsként”, reprezentatív jelleggel sorolták fel az általuk megismert megyei méltóságokat.

Munkánk kezdetén nagy segítségünkre volt Bártfai Szabó László regesztagyűjteménye, melyet Heves megye 3 jelentős közgyűjteménye (DIV TA., HML TA., Gyöngyösi Mátra Múzeum) őrzött meg számunkra. Nagy haszonnal forgattuk a Heves Megyei Levéltár Mohács előtti okleveleit is. Az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában őrzött, Heves megye hatósága által kibocsájtott oklevelek és a megjelent okmánytárak nyújtották adataink döntő többségét.

A kutatás során fogalmazódott meg bennünk az a gondolat, hogy a megyei világi archontológia összeállítójának minden tisztségviselőre — ispán, alispán, szolgabíró, esküdt, jegyző, várnagy, országgyűlési követ — figyelmet kell fordítania, s nem elégedhet meg csupán az ispán és az alispán kilétének tisztázásával. Mindazon személyek vizsgálatára törekedni kell tehát, akik a megye közigazgatási, katonai, bíráskodási stb. funkcióit betöltötték, mert csak így vizsgálható a tisztségviselők közötti mozgás, s csak így válhat egyik forrásává az archontológia egy monográfia vagy más összegző mű megírásának. A kutatás azonban nem fejeződhet be a

1. Az eddig elmondottakra lásd: Havassy Péter: A magyar világi arch- ontológiáról.=Levéltári Szemle 2/1986. (Sajtó alatt.)

7