Havassy Péter: Heves Megye középkori tisztségviselői - Studia Agriensia 6. (Eger, 1986)

Összefoglalás

pökök ispánsága és a környezetükből kikerülő helyettesek kapcsolatában találjuk. Többször látunk rokonokat egymás mellett szerepelni, mely nemcsak az ispánok és alispánok, hanem az alispánok és a szolgabírák (Bikédi Pál—Bikédi László, Rédei János— Rédei Imre) egyidejű működésében is megfigyelhető.

Az országos politika változásának megyebeli lecsapódása úgy is érzékelhető, hogy az új uralkodóval részben új hivatalviselő kar jelenik meg annak élén, így Károly Róbert alatt a Kompoltiak, Nagy Lajos idején a Bebekek és Domoszlai Miklós, Zsigmond uralkodásakor a Pálócziak, Mátyás kegyéből pedig Gáji Horváth Gergely. Ugyanakkor a király halála után a hozzá hű tisztségviselők sorsa is jelentősen megváltozhatott, jó példa erre Domoszlai Miklós, aki hosszú ispánkodását pontosan Nagy Lajos halálának évében fejezte be, s mint tudjuk, gyermekkorától kezdve a király környezetéhez tartozott; de a Kompoltiak esetét is idézhetjük, akik Zsigmond halála után már nem tudták visszanyerni régi rangjukat.

A várnagyok és szolgabírák jelentős része a megye tekintélyes, jómódú birtokosai közül került ki, s e megállapítás még hangsúlyosabb az országgyűlési követek esetében. A várnagyi és udvarbírói tisztség vizsgált korszakunk nagy részében Sírok és Diósgyőr révén az ispáni, a XV—XVI. században Cserép, Diósgyőr, Eger és Debrő kapcsán pedig — igaz már nem olyan jellemzően — az alispáni címmel fonódott össze.

A Mohács előtti megyei közgyűléseket és törvényszékeket Szi- halmon, Kompokon és Verpeléten tartották, a XIV. század II. felétől kezdve az utóbbi vált egyértelműen az összejövetelek színhelyévé. A generalis congregatiók döntő részét májusban és júniusban rendezték, átlagosan egy hétig tartottak, de előfordult másfél hónapig tartó is.

Heves megye Mohács előtti tisztségviselőinek körében nem figyelhető meg mobilitás, az általunk eddig ismert adatok alapján elmondhatjuk, hogy egyetlen szolgabíróból sem lett a későbbiekben alispán, illetve ezekből ispán.

Hasonlóan nemleges eredménnyel zárult a tisztikar iskolázott- sági szintjének megállapítására végzett vizsgálatunk, mivel a magyar diákok egyetemjárására vonatkozó anyakönyvekben nem akadunk hevesi tisztségviselő nevére. (Az egyetlen kivétel Recski Miklós, aki azonban országgyűlési követ volt, tehát nem tartozott a szorosan vett megyei tisztségviselők közé.)

Tanulmányunk végére érve úgy érezzük, hogy témánk vizsgálata nem fejeződött be, mert a korszak kutatójának rendelkezésére álló forrásanyagból még bukkanhatnak elő, szűkebb hazánk közép67