Havassy Péter: Heves Megye középkori tisztségviselői - Studia Agriensia 6. (Eger, 1986)
Szolgabírák és esküdtek
SZOLGABÍRÁK ÉS ESKÜDTEK A szolgabírák archontológiájának táblázatba foglalása nehéz feladat elé állított bennünket, mivel az általunk eddig ismert — több mint kétszáz — Heves megye hatósága által kiadott oklevélben, egy kivételtől eltekintve, mindenhol az ,,et quatuor indices nobilium” formulát találjuk, így kilétüket csak onnan tudtuk szórványosan megállapítani, ha peres eljárásban szerepeltek. A fentiek még súlyosabb formában való jelentkezése miatt az esküdtek vizsgálatától el kellett tekintenünk. Ügy érezzük, megoldást csak az összes olyan oklevél átnézése jelenthetné, melyben Heves megyéről említés történik, de elképzelhető, hogy így sem születik meg a várt eredmény. Az előzőekben említettük, hogy megyénk területe még a XIV. század első negyedében is az újvári ispán fennhatósága alatt állt. 1323-ban tűnik fel az első önálló hevesi comes, s a kifejlődött hivatalszervezetre vall, hogy vele együtt említik már a szolga bírákat, kiknek száma tehát a kezdetektől fogva megyénkben négy volt.118 A megye közönsége választotta őket meghatározott időre, egy évre, s az 1435. évi 2. te. szerint 25 márka bírságot lehetett kiróni arra a jelöltre, aki a tisztséget visszautasította. Ugyanezen rendelkezés előírta, hogy csak a megyében lakó, tekintélyes és jómódú nemesek jöhetnek számításba a választásnál.119 Megyénkben több példát is találunk arra — bármilyen terhes hivatalnak számított -—, hogy egy személy több évig is betöltötte a szolgabírói tisztet, így Szalóki András (1363—1366), Bátori János (1425—1428) és Iványi László (1496—1498).120 Arra a kérdésre pedig, hogy a megye jómódú nemesei kerültek-e posztra, egyértelműen igennel felelhetünk, hiszen közöttük jelentős birtokokkal rendelkező családok tagjaival találkozunk, mint pl. a Rédeiekkel, Bábiakkal, Farno- siakkal, kik alispánokat is adtak a megyének. Itt szólunk azokról a vizsgálatokról, melynek célja a családokon belül végzett egyidejű hivatalviselés megállapítása volt. Szemléletes példákat találunk, így 1427-ben a Bikédi, 1462-ben pedig a Rédei famíliában fedezhetünk fel egyidejűleg szolgabírót és alispánt. A szolgabírói tisztség leggyakrabban — eddigi ismereteink szerint — a Széki és a Bábi családon belül jelentkezett, Benedek, Mihály és Márton, illetve Péter, Bálint és János személyében.121 (27. kép) 118. HML M. E. 636. 119. Lederer, 134—135. 120. lásd a szolgabírák archontológiai táblázatát. 121. lásd a szolgabírákról és az alispánokról készített táblázatot. 45
