Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Praznovszky Mihály: Nemesi magatartásformák a török kiűzésének idején

Ezután vára visszaszerzését agyalta ki, lévén abban most császári őrség állomásozott. Csellel összebarátkozott azok kapitányával, majd leitatva s megölve az őrséget újra elfoglalta Divény várát.

Mindez újra kiváltotta az udvar haragját, s 1674-ben 4000 emberből álló hadsereg támadta meg a várat. Hatheti ostrom után azonban eredménytelenül vonultak vissza Divény falai alól.4 5

Az elbizakodott főúr folytatta korábbi életét. 1679 tavaszán azonban újabb ostromot rendeltek el ellene. Homonnay Zsigmond 1679. április 6-án írt leveléből tudjuk, hogy „Generális úr (Strassaldó) szintén ma készül Divény felé, úgy vala híre, hogy Balassa Imre úr ex desperatione Divény várát a töröknek fel akará adni.”46 Strassaldó és Leslie tábornokok már sikerrel jártak. Erős ágyúzások után a vár falai leomlottak, s Balassa megadta magát, őt elfogták, s a várat felrobbantották, hogy örökre lakhatatlanná tegyék.4 7

Balassa tisztázatlan körülmények között megszökött a fogságából, s a források szerint a bujdosók táborába bukkant fel újra.

Helyesebb lenne talán azt a kifejezést használnunk, hogy a bujdosók között, mert mint korábban céloztunk rá, nincs meggyőző bizonyítékunk, hogy Balassa Imre elveit követve beállt volna Thököly táborába. Feltehetően kényszer vezette őt mindig oda, hiszen két évtized alatt néhányszor a szó szoros értelmében földönfutóvá vált, aki csak páratlan ravaszsággal és kapcsolataival tudott újra és újra talpra állni. Feltehető, hogy száműzetésének hónapjait-éveit is inkább önnön sorsa jobbra fordításának megszervezésével töltötte, mintsem önzetlen áldozatvállalással a haza érdekében.

Egyébként is gyanakodva szemlélte, milyen új társadalmi réteg kerül fokozatosan hatalomra Thököly holdudvarában. A kisnemesek, a saját erejükből felfelé ívelő katonai vezetői beosztást betöltők egy más mentalitású nemesség alakjai voltak, akik számára a Balassa-féle életideál elfogadhatatlan volt. Magát Thökölyt sem szívlelhette Balassa, mindig is csak parvenünek tartotta, akinek családja ugyan hatalmas vagyont gyűjtött össze, törzsökös ágon csak újnemes volt ő is. 1679. július 3-án Telekihez írt levelében egyenesen ki is mondja véleményét, azon méltatlankodván, hogy neki, aki egy Forgách Ádám generálissága alatt állott, most egy Thököly Imrének kell engedelmeskednie, s ez egyáltalán nem kedvére való.48

Ettől függetlenül szolgált alatta, hiszen 1678-ban pl. együtt jártak Gács várában, ahonnan három ágyút és számos élelmet hoztak el Makfalvy János kapitány nagy keservére, aki mindezekért Balassa Imrét hibáztatta levelében igen kemény szavakkal.49

80