Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
R. Várkonyi Ágnes: Török-magyar végvári rendszer és Buda ostroma az oszmán hatalom visszaszorításának terveiben
békével felelt, a meghiúsult összefogás következménye pedig 1541, Buda elfoglalása. Hasonló egymásrahatás mutatható ki a 15 éves háború idején, majd 1663—1664 hadieseményeiben és nemzetközi politikai fejleményeiben is. Európa offenzív-háború 1663-1664. évi terveire a törökök minden addiginál hevesebben felelnek. Budán katonai építkezéseket kezdenek, Érsekújvárt és Váradot megerősítik, majd a korábban nem tapasztalt széles körű diplomáciai előkészítés után Isztanbul megindítja hadjáratát Bécs ellen. Ugyanakkor a másik oldalon is szinte szakadatlanul folynak a diplomáciai előkészületek egy, az oszmán hatalom visszaszorítását sikerrel véghez vinni képes nemzetközi szövetség létrehozására. Az együttmozgás mélyebben fekvő okait az újabb nemzetközi és hazai irodalomban több szempontból és több síkon vizsgálják a kutatók. Ezek részben a kialakuló világgazdaság hatóköreinek bizonyos egybejátszásából, részben pedig az európai hatalmi erőviszonyok átrendeződéséből következnek. Az újabb kutatások messzemenően hangsúlyozzák, hogy a török birodalmat sem hagyták érintetlenül a világgazdaság kitágulásával járó következmények. Mivel a kitáguló világ új egységbe vonja a nyugati és a keleti régiókat, a gazdasági élet lényeges összetevőit átrendezi, hatásaival akarva-akaratlanul az oszmán birodalomban is számolni kell. A válság, amit a 16. század végétől az oszmán birodalom szellemi és politikai elitje is világosan észlel, sőt egyre nagyobb aggodalommal igyekszik körülhatárolni, leküzdeni, vagy visszafordítani, korántsem csak a belső rendszerből ered. Inkább a változó európai viszonyok kihívásának következménye. Részben úgy, hogy a birodalmat is eléri a pénzromlás, az élelmiszerek áremelkedése, a technikai fejlődés minden következményeivel, a kereskedelmi utak áthelyeződésének messzeható folyományaival együtt. Részben áttételes fejleményekkel is kell számolnunk: a válaszok az eltérő fejlettségi szinten, eltérő gazdasági kultúrában szükségszerűen torzak. A torz feleletek pedig nem hoznak hatékony eredményt, sőt többnyire a lehetőségeket messze meghaladó erőfeszítésre kényszerítve a birodalmat újabb bajok, sőt katasztrófák elindítói lesznek. Magunk is azokkal értünk egyet, akik a birodalom hanyatlását nem az oszmán világ zárt rendszerén belül maradva próbálják megérteni és megismerni, hanem az európai hatalmi viszonyokkal, gazdasági, társadalmi viszonyokkal egységben szemlélve, sőt a két rendszert kölcsönhatásban vizsgálva mutatják ki azt, mint egy hosszú távú folyamat összetevőit.2 A gazdasági tényezőkön kívül, de azoktól nem függetlenül a politikai szférában lezajló átrendeződések ugyancsak meghatározóan hatottak bizonyos együttmozgások kialakulására. Az európai országok, mindenekelőtt 8
