Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Praznovszky Mihály: Nemesi magatartásformák a török kiűzésének idején

közösségi érzelmek elolvadása, a rendi ellentétek kiújulása, mind-mind e szégyenletes béke következményeként jelentkezett a magyar nemességben.

Ingatagok voltak azok a szálak, amelyek a győzelmek fényében kezdték egységes hálóvá kötni e nemesi társadalmat. De nem is sikerült mindenhol. Például Nógrádban sem, pedig ide egy kis túlzással azt mondhatnánk még a nyitrai ostrom hangjai is elhallatszottak, de a nemesség egyszerűen nem mozdult meg a hívó szóra!

Pedig a megye helyzete cseppett sem volt könnyű. Az 1663-as török hadjárat során Drégely,. Nógrád, Gyarmat, Szécsény, Hollókő és Buják elég szégyenletes körülmények között újra török kézre került. 1663. augusztus 16-án Wesselényi Ferenc éppen erre hivatkozva is hívta a nemesi felkelőket Érsekújvár felmentésére, de senki nem mozdult, mondván, hogy „az ellenség közelsége miatt nem távozhatnak házi tűzhelyeiktől”.21

S ezután szinte hetente érkeznek Wesselényi hadba hívó, mozgósítást elrendelő levelei a megyéhez, de a közgyűlésen a levelek ismertetésén kívül semmi érdemleges nem történik.

1664. április 22-én figyelmezteti a megyét, hogy a közömbösséggel csak maguknak ártanak, így a törököt visszaverni nem tudják birtokaiktól. Április 24-én erélyes hangon szólítja fel a nemességet, hogy a Nyitra alatti táborban „personaliter comparealljon”. Április 24-én maga De Souches tábornok fordult Nógrád nemességéhez mondván, ő nemcsak gabonát, élelmet s pénzbeli támogatást kér a megyétől, hanem a haditervei megvalósításához számolt a nemesség hadba vonulásával is.

Május 4-én Wesselényi már Bajmócra hívná a megye képviselőit, hogy beszéljék meg az inszurrekció felállításának körülményeit. Három nap múlva tudatja a megyével Nyitra bevételét (tehát nem volt ott a megyei inszurrekció!) de lévén, hogy a veszély nem múlt s a hadjárat folytatódik, a bandériumok kiállítására továbbra is szükség van.

S Wesselényi levelei továbbra is íródnak minden eredmény nélkül: „mindeddig kevés előmenetelét láttjuk” — írja tapasztalván, hogy a megye nemessége nem mozdul otthonról részt venni a törökellenes harcokban. Május, szeptember, október, és megannyi egyre távolodó dátum jelzi, hogy a megye nemességét jobban lekötötte a Balassával való belső háborúskodás, mintsem ereje és szándéka lett volna egyéni érdekein felülemelkedni s csatlakozni a közös seregekhez.2 2

Az viszont igaz, hogy Balassa továbbra is elég gondot okozott a megyei nemességnek. Sőt, 1665-től már az országos figyelem is felé fordult, mert mohó pénzszerzési vágyával a vasvári béke megszegését is elkövette, ezt pedig nem tűrhették el neki.

75