Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
mind az két fél rendben seregben állanak vala. A töröknek penig a sátorai is látszottak, mivel csak egy kis mélyföld volt Budához. A török nem várta azt, hogy a német közelebb a tábora helyihez (nyomuljon), két szárnyat csinálván, az német is az balszárnyának neki ment, az lengyel penig csak ott volt, az lengyel is csak nekie igen hamar, megnyomta (az török) a lengyelt, de az német elvetette róla. A nímet az ágyúkkal kezdett lőni a jobb szárnyára, bontani kezdte seregeit, a bal szárnya megijedvén, hogy a Dunának ne szorítsák, megfutamodott és egészlen csak eszök veszett, csak szaladni kezdtek, a ki jobban szaladott. Úgy hogy az gyalogjára szaladott, de az gyalogja egyszersmind tábori készületivel, sátoraival, szekereivel, tevéivel, juhaival, barmaival, minden íletivel, lövő szerszámával egészlen oda maradott. Még a szerdárságra adott császári levél confirmátiója, tiszta vont arany, nyuszttal béllelt subája is, három szép boncsokja oda maradott. A német a tábora helyinél az törököt tovább nem űzte, a magyar egy mélyföldig Erese nevű végvárig űzte és vágta, az holott az herceg is utánuk üzent, hogy térjenek vissza, mert bizony ha az ellenség megnyomja őket, egy németet sem küld segítségükre, úgy meg is fordulának, az holott az egész tisztek és a herceg nagy dicséretet mondottak a magyarok felől és meg is vallották publice: csak nem hadakozhatnak magyar nélkül a török ellen.”6 Hogy Lotharingiai Károly tartózkodott a megvert török sereg üldözésétől, annak oka nyilván az ostromló csapatok alacsony, és egyre csökkenő létszáma volt. Annak ellenére ugyanis, hogy a nyűt ütközetekben a császáriak biztos győzelmeket arattak, a vár körülzárolása és ostroma mégsem vált szorosabbá és intenzívebbé. Mindkét fél részéről nagy elszántsággal, de váltakozó szerencsével folytak a harcok. Mint említettük, ennek egyik jellemzője volt, hogy az őrség végig igen aktív tevékenységet folytatott, gyakran intézett kitörést, amelyeknek folyamán az ostromlóknak komoly veszteségeket okozott mind élőerőben, mind technikai felszerelésben. Foglyokat ejtett (akiket a törökök legyilkoltak), elfoglalta és szétrombolta a készülő aknákat stb. Például július 30-án: „A bécsi kapun hajnal előtt kimenvén az török, az alsó városban, az új sáncban levő németre, megvervén az németet, 842 fejet, 3 zászlót, dobot nro 8, rabot nro 9 vittenek be a pasának.” Augusztus 10-én „reggel 7 órakor Kara Amhett pasát ölte meg a bompli, kit is mellette levő két török azonnal megkapván, vitték és minden ceremónia nélkül eltemették, kinek elvesztésével Ibrahim pasa constituáltatott budai főcommendánsnak.” Ugyanaznap „a német minát ásván a vár alá, kit midőn meg akarna gyojtani, maga nagy kárával s veszedelmével fölvetődött, azonban az hosszú kapu felől 47
