Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
R. Várkonyi Ágnes: Hozzászólások a tudományos tanácskozás előadásaihoz
Habsburg-kormányzattal kialakult viszony szabta meg. Mindkét oldalon igen nagy érdekellentétek feszültek, nagy volt a bizalmatlanság. Sokáig, szinte 1683-ig a királyi Magyarország és a Habsburg-dinasztia érdekei nem vágtak egybe, sőt ellentétesek voltak. A magyar politikusok úgy látták, hogy az ország érdeke a török mielőbbi kiűzését követeli meg. A Habsburg-udvarban viszont úgy vélekedtek, hogy a dinasztia érdekeit mindenekelőtt nyugaton fenyegeti veszély. Az előadásomban ismertetett Pucheim Relációban igen jellemző részlet olvasható erről a bizalmatlanságról. Megírja Pucheim, hogy még 1663. májusában beszélt a fiatal Esterházy Pállal Érsekújvárról. Esterházy elmondta neki, hogy ő és többen úgy vélekednek, az udvar szívesen feláldozza ezt az erős várat, ha ezen az áron békét vásárolhat a Portán. A beszélgetésnek az ad drámai aktualitást, hogy Érsekújvár valóban elveszett, s Pucheim ebben a december végén a császár számára készített helyzetelemzésében igen részletesen foglalkozik a tragédia okaival, mindenekelőtt a császári udvar és hadvezetés mulasztásaival. Esterházy véleményét ismertetve azonban szükségesnek látja leszögezni: a fiatal főúr véleményét nem valamiféle udvarellenes éllel, hanem őszinte aggodalommal és segítő szándékkal fejtette ki. 7. Magyarország részvételéről szólva a török kiűzésében nem feledkezhetünk meg az ország szellemi erőfeszítéseiről sem. Az intellektuális munkáról, diplomáciai akciókról, tervekről, mindarról, amellyel a magyar politikusok a törököt kiűző háború nemzetközi kereteit, diplomáciai alapjait megteremtő munkában részt vettek. Természetes, hogy nem egyedül magyarokat és valószínűleg nem is elsősorban magyarokat látunk a különböző terveket kidolgozók között. De az is tény — és ezt számba nem venni tudománytalan eljárás lenne —, hogy később a reálisnak bizonyuló tervek elkészítői között, a nemzetközi szövetségek kezdeményezői között, a nemzetközi szövetségek megteremtését különböző eszközökkel segítők között is megtaláljuk a magyar politikusokat. Elegendő talán Zrínyi közismert példáján kívül Pázmányt, vagy Lippay György érseket, vagy akár az akkor már nádori tisztet betöltő Esterházy Pált megemlítenem. A magyar politikának ebben a sokáig kellően nem méltányolt vonulatában is kimutatható a másfél évszázados kontinuitás. 8. Visszatérve az 1684-es és 1686-os eseményedhez: javasolom, hogy néhány eddig figyelembe nem vett tényezőt is vizsgáljunk meg. Az 1684. évi ostromnál ott van Buda alatt a nádor, Esterházy Pál, elég jelentős sereggel. Sikereket is ér el, különösen az ostrom első felében. 1686-ban a régi történet- írás az egyéni hőstetteket kereste. Holott már Károlyi Árpád érzékeltette, hogy ez az ostrom más természetű. Az olyasféle kérdések, hogy ki volt az első a visszafoglalt Budán, meglehetősen történetieden, romantikus elképzelésre 309
