Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

R. Várkonyi Ágnes: Hozzászólások a tudományos tanácskozás előadásaihoz

HOZZÁSZÓLÁSOK A TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁS ELŐADÁSAIHOZ

R. Várkonyi Ágnes

I. A kérdésben, amelyet én a tanácskozás alapkérdésének tartok több előadó, témájának eltérő keretei között és eltérő előjellel foglalt állást. Ez a kérdés: Magyarország részvétele a törököt kiűző háborúban. Az előadók főleg azt taglalták, hogy hány magyar, vagy magyarországi katona vett részt a visszafoglaló hadműveletekben, és a kép, amit felvázoltak, inkább negatív mint pozitív előjelű. Úgy vélem, hogy a realitásoknak megfelelő ismeretek kialakítása, a valóság minél jobb megközelítése sokoldalúbb vizsgálatot kíván.

1. Már az előttünk járó történészek gondos kutatómunkával megállapították, hogy 14 000-20 000 között mozoghatott annak a magyar fegyveres erőnek a létszáma, amely évről évre részt vett a törököt kiűző hadműveletekben. Ennek reálértéke az ország lakosságának lélekszámúhoz viszonyítva állapítható meg. Ha elfogadjuk akár a 4 millió optimális lélekszámot is, ez a fegyveres erő akkor sem csekély. Gondoljuk meg, hogy a Habsburg-országok maximum 50-60 000 főnyi hadsereget tudnak kiállítani és fenntartani.

2. Mindazonáltal egy ország részvétele ilyen európai nagyságrendű történelmi jelentőségű eseményben nem merülhet ki, és nem is merült ki abban, hogy mennyi katonát állít ki, mennyien halnak meg a csatatereken. Legalább annyira fontos, ha nem fontosabb a gazdasági szféra is. Az, amennyit a háború kiszolgálására munkában, a hadsereg ellátására áldozott az ország. Ha a hadseregek ellátására, élelmezésére, szállítására, kiteleltetésére adott gazdasági értékeket, munkát, javakat tekintjük, méltán állítható, hogy ez az érték mesz- sze meghaladta az ország teljesítőképességét.

3. Ahogyan a katonák létszámáról nem rendelkezünk bőséges és jó forrásokkal, úgy az anyagi áldozatok mennyiségét és mineműségét is csak az utókor tudta igazán széles körű kutatások alapján így megbecsülni. Ezek a becslések már elég régen ismeretesek és itt nem kell részleteznem, hatalmas részarányokról tudósítanak. Az egykorúak ezt nem tartották így nyilván, mert — és ez a lényeg — Magyarország és a másik magyar állam az erdélyi fejedelemség végül sem tudott államhatalmi szinten részt venni a háborúban. Komoly tudományos probléma ennek a sajnálatos ténynek előzményeit és következményeit feltárni, számba venni és minősíteni. Az előzmények között fontos körülmény, hogy a magyar végvári katonaság leromlásának, szétzüllé- sének évtizedeiben ezzel mintegy párhuzamosan történik meg a Habsburg-ál20*

307