Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon
védelmének. (Lásd például a már ismertetett hatvani várkapu valamelyesen hasonló kialakítását.) Arra is fény derült, hogy a hódítók az egri városfalakhoz a szomszédos falu, Felnémet katolikus templomának és a környező épületeknek talpig való lebontásával biztosították az építőkövet.2 6 3 A sok és terhes egri vármunkához nemcsak a környező falvak népét használták fel, de — miként az előzőekben láttuk — a behódolt Borsod vármegyeieket is igénybe vették. Az egri török tisztek egy 1598 körüli leveléből tudjuk, hogy Heves vármegye területén a Tama folyótól K-re eső részek lakosait hajtották ide vármunkára.264 Eger vára török helyőrségének számáról az első adat 1626-ból volt felderíthető. Akkor Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek olyan adatok álltak rendelkezésére, mely szerint 1—1 ezer gyalogos és lovas igazhitű harcos állomásozott Egerben.265 Evlija Cselebi szerint 1664—65-ben 16 janicsáraga parancsnoksága alatt 1500 janicsár és 1500 arab katona, összesen tehát 3 ezer harcos állt Egerben fegyverben. De arról is tájékoztatták, hogy 3 ezer teljesen felszerelt „mazuldsi”-val is számolhattak. Az egri beglerbég „válogatott se- reg”-e a tímárbirtokosok és a dzsebelik csapataival háború idején elérte a 20 ezer főt,266 ami természetesen az egész hatalmas kiterjedésű pasalikra vonatkozik. Sajnálatosan nem ismerjük a vár 1687. évi kapitulációja alkalmával a falak közé zárkózott török fegyveres erő létszámát, de az erődítmény törzs- állományát kétségtelenül gyarapították a falaik közé menekült szarvaskői, hatvani és hevesi igazhitű harcosok. Úgy tudjuk, hogy a megadási szerződés alapján kb. 3 ezer török távozott el Egerből, köztük természetesen a város polgári lakossága is.267 1709-ben a törökök úgy tudták, hogy 1500 ember távozott el 1687 őszén Eger falai közül.268 Ez a szám azonban minden bizonnyal csak az egri és a bemenekült polgári lakosokra vonatkozik. Már 1684 július első napjaiban — miként jelentik Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek — „az egriek az szolnoki hídon ötven-hatvan szekereken költöztetik cselédjeiket (gyermekeiket, S. I.), javaikat.. . Tömösvár felé.. ,”269 Ez nyilván annyit jelent, hogy a későbbi, még veszélyesebb katonai helyzet hatására további menekülőkkel apadt Eger város török lakosságának száma. Török források szerint — melyeket kutatásaim is megerősítenek — mintegy 300 lélekre tehető a kapitulációs szerződés értelmében Egerben maradtak száma.270 A visszamaradt, s Egerben letelepedett korábbi török alattvalók sorában janicsárokat, sőt magát az alajbéget, a kul-kethüdát, sőt mozlim papot is találunk.2 71 284
